Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
235 latokra kiterjed, míg p. о. a német törvény bizonyos kivételeket enged (bizonyos határok között a viszontbiztosításra és a szállítmányozásra). Wagner, A.: Staat und Versicherungswesen. Tübingen, 1881, — Hager: Die öffentlich-rechtliche Regelung des privaten Versicherungswesens ins Deutschland. Berlin, 1900. — Moldenhauer: Die Aufsicht über die privaten Versicherungsunternehmungen. Leipzig, 1903. — Bödiker: Die Reichsversicherungsgesetzgebung Leipzig, 1898. — K.utasi E.: Az új biztosítási törvény magyarázata. Budapest, 1927. 7. Szabad vagy kényszerbiztosítás. Addig, amíg az államrendünk alapját képező jogfelfogás általában abból az elvből indul ki, hogy az egyén szabadságát addig tisztelni kell, amíg közszempontok annak korlátozását nem kívánják, mindenki szabadon határozhat affölött, hogy kívanja--e magát biztosítani. Ez az álláspont igen tiszta és világos volna4 ha nem lehetne olyan fontos szempontokra hivatkozni, amelyek közszempontból felette kívánatossá teszik a biztosítást. Ez a szempont mindenekelőtt a munkásbiztosításnál domborodik ki, ahol nyilvánvaló és a tapasztalat által is teljesen megerősített tény az, hogy nem elegendő a munkás tetszésére bízni a biztosítás ügyét. A munkás ugyanis betegség vagy baleset bekövetkeztével keresetképtelenné válik, vagy legalább keresetképességében erősen szenved és így az esélyek bekövetkeztével megélhetése forog kockán. Minthogy széles néprétegekről van szó, ez közszempontból éppenséggel nem közömbös. Kétségtelen, hogy a munkásnak megvan a szabadsága arra, hogy magát biztosítsa és oly pénztárak, amelyek ezt lehetővé teszik, mindenfelé keletkeztek is. Érthető módon azonban ezzel a lehetőséggel elsősorban azok a munkások éltek, akik jobban keresnek és így esetleg még takarékossággal is gyüjthetnének tartalékokat. Ezzel szemben a rosszul kereső munkástömegek a biztosítástól távolmaradtak, pedig éppen nekik volna leginkább szükségük a biztosításra. Ez az, ami a kapitalizmus kiépülésével a kérdést abban az irányban döntötte el, hogy a munkásokra vonatkozólag kívánatos a biztosítási kényszer alkalmazása. Legalább is kívánatos a leggyakoribb esélyekkel kapcsolatban, tehát a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás terén bevezetni a kényszerbiztosítást. Ebben Németország járt elől, ahol mór 1883-ban megvalósították a kényszerbiztosítást a betegsegélyezés terén, 1885-ben a balesetbiztosításban és 1891>-ben a rokkant- és aggkori biztosításban. Magyarország 1891-ben követte Németországot, bevezetve a kötelező betegsegélyezést és 1907-ben a kötelező balesetbiztosítást is. Olaszország, Spanyolország, Hollandia és Svájc hasonló alapon oldották meg a munkások balesetbiztosítását és egyes államok más irányban is alkalmazták a kényszerbiztosítást. A kényszerbiztosítás legnagyobb sikere az volt, midőn 1911нЬеп Anglia lépett a kényszerbiztosítás terére, amely addig szabadelvű felfogásánál fogva elvetett e téren minden állami beavatkozást. Oly fontos szempontok, mint a munkásbiztosítás terén, máshol aligha merültek fel és így, a biztosítási kényszer is, legalább általános alakjában, főképen a munkásbiztosítás terén maradt meg. Mégis megtaláljuk szőkébb keretekben egyes más biztosítási ágakban is. így p. o. Németországban a tűzbiztosításnál, a szávatossági biztosításnál. A biztosítási kényszerrel kapcsolatban, de a nélkül is felmerülhet az a gondolat, hogy a biztosításügy államosíttassék, vagyis az állam vegye kezébe a. biztosító intézeteket Ezzel kapcsolatban gyakran a monopólium gondolata is felmerül. Néha a háttérben pénzügyi okok is meghúzódnak. Még az államosítás legszélsőbb hívei sincsenek egy véleményen arról, hogy a biztosításügy az egész téren államosíttassék; inkább csak az lebeg szemük előtt, hogy a legfontosabb és legáltalánosabb biztosítási ágak állami kezelésbe vétessenek. A monopólium gondolata már csak azért is szomszédságában van az államosításnak, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a magánvállalkozással versenyben nehezen áll meg sikeresen a közvállalat. A biztosításügy széleskörű államosítása erősen kiterjesztené a közvállalkozást és ezzel természetesen az állam vagyoni felelősségét is. A biztosításügy sok tekintetben alkalmas ugyan a hivatalnoki kezelésre, de a közvállalat egy szempontból, új felek megnyerése szempontjából, mögötte marad a magánvállalkozásnak.
