Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
233 ösztönzést a közvállalat terjeszkedése. Nem ritka egyébként, hogy helyi hatóságok megegyeznek magánbiztosító vállalatokkal bizonyos biztosítási ág feltételeire nézve és így a magánvállalkozást a köz szolgálatába állítják. Melting, О : Zur Frage der öffentlichrechtlichen Lebensversicherung. München, 1912. 6. Az állam feladatai a biztosításügy terén. A biztosítás egyik főjellemvonása az, hogy széles néprétegekre terjed ki. Már ez magában véve indokolja azt, hogy az állam ne hagyja egészen magára a biztosítás ügyét. Egyes vonatkozásokban ez lehetetlen is, mert a biztosítások alapját szerződések képezik, amelyek magánjogi vonatkozásuknál fogva legalább is a magánjog rendszerébe beillesztendők. E tekintetben hasonló a helyzet, mint a bankügy terén, ahol az állam elsősorban jogrendjével támasztja alá a fejlődést- Egyes államokban a biztosításügy már ez irányban is továbbfejlődött és a biztosításügy különleges természetének megfelelő törvényes jogszabályok jöttek létre, amelyek legalább is a fontosabb biztosítási ágakra vonatkozólag a biztosítási szerződést illetőleg is kötelező előírásokat tartalmaznak. Nálunk a kereskedelmi törvény (Ш75 : XXXVII. te.) tartalmaz intézkedéseket a biztosítási ügyletre vonatkozólag, külön szabályozva a kárbiztosítást és az állatbiztosítást. Németországban az 1908-i törvény részletesen szabályozta az ú. n. biztosítási magánjogot, vagyis a biztosítási jogügyletet magát. E törvény rendelkezései nem terjednek ki a tengeri biztosításra és a viszontbiztosításra. Svájc 1908-ban, Ausztria pedig 1917-ben szintén szabályozták a biztosítási magánjogot. E szabályozások alapja nagyjában a szerződési szabadság tiszteletbentartása, miként azt a magyar kereskedelmi törvény is teszi, de egyes irányokban a biztosítottak védelmére kötelező rendelkezések foglaltatnak a törvényben. Ezzel szemben Angliában a biztosítási jog kifejlesztése egészen a magánjog feladatkörében maradt. A biztosításügy felvirágzásának első feltétele természetesen az, hogy a biztosító társaságok a biztosítottakkal szemben vállalt kötelezettségeiknek eleget tegyenek. A biztosításügy éppen úgy, mint a bankügy, csak ott bontakozik ki, ahol a felek nyugodtan bízhatják értékeiket az intézetre. Ez a bankok bizonyos válfajainál (pl. jelzáloghitelbankoknál) külön szabályozásra vezetett az állam részéről és a biztosításügy terén is mindinkább felmerült ennek szüksége. Hiszen a biztosítás sok tekintetben hasonlít a takarékossághoz. A fél a vállalatra bízza befizetéseit, hogy azok fejében a megfelelő ellenértéket élvezze. Ha bizalmában csalódik, akkor megrendül az egész intézmény, pedig, miként láttuk, a biztosítás úgy társadalompolitikai, mint közgazdasági szempontból nagyfontosságú. Ehhez járul az, hogy az államnak általános kötelessége is elejét venni annak, hogy jogosulatlanul megkárosítsanak egyeseket. A liberális gazdasági politika a biztosításüggyel szemben ugyanazt az álláspontot foglalta el, mint a bankpolitikában. A felek megítélésére kívánta bízni azt, hogy akarnak-e biztosítani és mily vállalatoknak kívánják előlegezni bizalmukat. Miként a bankoknál, itt is elegendőnek tartotta a publicitás elvét, vagyis a biztosító intézeteknek arra való kényszerítését, hogy mérlegeiket közzétegyék és ezzel magukat a közönség ellenőrzésére bízzák. Ez az álláspont a biztosító vállalatokkal szemben ugyanabból az okból hiányos, amelyre már a bankügyben rámutattunk. A közönség nagy része nem tudja figyelemmel kísérni a biztosító társaságok mérlegeit és legtöbbször nem is tudja azokat megítélni. A védelem tehát, amelyet a publicitás nyújt, hiányos. Hiányos a biztosítás terén azért is, mert itt máig is megmaradtak egyes, a népbiztosítás körébe eső kisebb alakulatok, amelyek sokszor igen tökéletlen szervezetűek, aminek felismerésére azonban a nép gyermekei nem képesek. Ezért a biztosítási politika lassankint hasonló irányt vett, mint egyes különleges pénzintézetek szabályozása. Elkezdték belátni, hogy magában véve a publicitás nem elegendő, hanem részletesebb szabályokat kell felállítani arra vonatkozólag, hogy milyen alapon szabad biztosítási vállalkozást folytatni. így keletkezik a normatív szabályozás amelynek lényege az. hogy a
