Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
232 állapítva, a kötelezettségek esedékességének idején a díjakból a megfelelő összegek rendelkezésre állnak. így azután elegendőnek bizonyult ha aiz alaptőkének csak egy hányadát fizetik be a részvényesek és arra kötelezettséget vállalnak, hogy amennyiben további befizetésekre van szükség, ezt a kötelezettségüket teljesíteni fogják. A biztosítás, különösen az életbiztosítási ágazatban, jó befektetésnek is bizonyult. Magas osztalékokat tudtak a társaságok fizetni és részvényeik értéke erősen emelkedett. Ez arra vezethető vissza az életbiztosításban, hogy a közegészségügy javulásával a halandósági viszonyok erősen megjavultak és így tekintélyes nyereségek keletkeztek abból, hogy a halandósági viszonyok a díjfizetésnél alapul vett kockázatnál alacsonyabbak lettek. Egyes biztosítási ágakban azonban, mint különösen a jégkárbiztosításnál, a kockázat oly nehezen számítható ki. hogy itt egyes években nagyon érzékeny veszteségek állottak elő. Az egyéni vállalkozás és a kisebb társadalmi formák, mint p. о. a korlátolt felelősségű társaság a biztosítás terén csak régebben szerepeltek. Az egyéni vállalat a tengeri biztosításban azonban máig fennmaradt. A tőke másodlagos szervezési folyamatai számára a biztosítás nagyon alkalmas. Természetesen a részvénytársasági alapon felépített társaságok jönnek itt számba, amelyek a kiélesedő versenytől hajtva, mint nagyvállalatok könnyen megtalálták az egymással való kapcsolatot. Különösen Németországban a konszernalakulás lépett erősen előtérbe. Más országokban a biztosítási társaságok a kartellalakulás és a díjegyezmények terére léptek. A magánvállalkozás mellett a biztosítás terén is nagy szerepet játszik a közvállalat. Előfordul egyes körzetekre szorítkozva, mint egy tartomány vagy egy kerület területét felölelő alakulat, vagy pedig mint állami vállalat A közvállalat számára különösen alkalmas a biztosítás akkor, ha biztosítási kényszer áll fenn. így p. o. különösen a munkásbiztosítás alkalmas arra, hogy közvállalat (társadalombiztosító intézet) útján oldassák meg, ami rendesen egész különleges szervezettel, az érdekeltek bevonásával szokott, történni. Jelentősebb szerepet játszik a közvállalat a tűzbiztosítás terén is, sőt Olaszországban az életbiztosításra is bevezették. A közvállalat monopolisztikus jelleggel is lehet felruházva, mint p. o. Bajorországban a tűzbiztosításnál. A biztosítás határozottan közel áll a közjellegű feladatokhoz és így a legfontosabb biztosítási ágakban elvileg alig lehet kifogást emelni közintézet útján való megoldása ellen. Persze ez esetben nem szabad jelentékeny bevételi többletekre gondolni és pénzügyi monopóliummá tenni, mert ekkor burkolt adóztatássá lesz. A munkásbiztosításnál több országban egyéb hátrányai is mutatkoznak. Nevezetesen könnyen politikai befolyások alá kerül a közvállalat, aminek azután gyakran nagyon kellemetlen pénzügyi kihatásai is vannak. A közvállalat tehát a biztosítás terén is csak akkor teljesítheti igazi hivatását, ha a legszigorúbb és legpártatlanabb ellenőrzés alatt áll. Hogy a biztosítás ott oldható meg legkönnyebben közvállalat útján, ahol kényszert is alkalmaznak és monopolisztikus jelleget adnak a vállalatnak, az magától értetődik. A magánvállalat mozgékonyságát a közvállalat nehezen éri el. Miként máshol, úgy a biztosítás terén is a vállalati formának szorosan a kitűzött feladat természetéhez kell simulnia. Az életbiztosítás egyes nemei a részvénytársasági nagyvállalat számára igen alkalmasak. A tűzbiztosításnál már erősebben lép előtérbe a kölcsönösségi biztosítás, míg az állatbiztosítás az ellenőrzés döntő voltánál fogva majdnem csak ebben az alakban vagy a szövetkezeti formában szervezhető meg. Kivétel a vágóállatlbiztosítás, amelynél, bár ritkán, még az egyéni vállalat is található. Kivált Németországban a nagy részvénytársasági biztosító intézetek már rátérteik arra, hogy nyereségükben a biztosítottakat is részesítik. Ezzel a viszonyok előnyös alakulása a biztosítottak előnyére is válik, ami a biztosítás elterjedését erősen előmozdítja. Minél inkább térnék rá e rendszerre a biztosító vállalatok, annál kevésbbé nyer
