Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
228 semmisülését, vagy legalább is a tönk szélére jutását idéznék fel, ha biztosítás útján nem szerezhetné meg magának a termelő azt a forrást, amelyből a károkat pótolhatja, illetőleg amellyel új exisztenciáját megalapozhatja. A biztosításnak tehát, miként látjuk, közgazdasági szempontból is igen nagy a jelentősége. Fokozza a biztosítás jelentőségét a hitelképességre és a tőkegyűjtésre való kihatása. A tárgyi hitel vagyontárgyak biztosítására adatik, amely vagyontárgyak azonban megsemmisülésnek lehetnek kitéve. A biztosítás e veszélyt a kártérítési igénnyel csökkenti és így a vagyontárgyaknak hitelnyújtásnál alalpulvételét megkönnyíti. Hogy a tőkegyűjtés szempontjából hatalmas segítséget nyer a közgazdaság a biztosításban, az nem szorul bizonyításra, hiszen a biztosítás, mikép említettük, maga is a tőkegyűjtésnek egy neme, az a sajátos faja, amidőn bizonyos események vagyoni kihatásának enyhítésére társas alapon mintegy előre felhalmozzuk a szükséges eszközöket. így azután a biztosító intézeteknél hatalmas tőkék halmozódtak fel, amelyek a tőkepiac szempontjából is igen jelentősek. Különösen a záloglevelek és egyéb állandó kamatozású papírok, valamint az ingatlanok piaca szempontjából nagyjelentőségűek e tőkék, mert biztos elhelyezésre szorulván, különösen e piacokat táplálják. A biztosítás nem termel új értékeket, de a termelésre magára nagy hatással van és annak alapját erősíti. Mindenesetre a meglevő értékek fenntartását erősen előmozdítja. Nyilvánvaló lesz ez akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a biztosító intézetek erős befolyást gyakorolnak a káresetek elhárítására. Teszik ezt már azzal, hogy a dolog természeténél fogva a nagyobb káresélyeknek kitett tárgyakat csak magasabb díj ellenében fogadják el biztosításra. Magában az, hogy egy tűzveszélyes anyaggal fedett épület biztosítása drágább, mint egy megfelelő fedélzettel ellátotté, jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a házak építése kevésbbé tűzveszélyes módon történjék. Hasonlóképen a hajók biztonságosabb építéséhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a veszélyek elhárítására kevésbbé berendezett hajó biztosítása drágább. Egyes vonatkozásokban a biztosító társaságok közvetlenül is belenyúlnak a veszélyek elhárításába. így különösen a munkásbiztosításnál, ahol balesetelhárító berendezések alkalmazására kényszeríthetik a vállalkozást, a társadalombiztosítás közjogi jellegénél fogva. Ha mindezeket meggondoljuk, akkoi: a biztosítás terjedésében a kultúra előrehaladását kell látnunk. Minél kevésbbé kultúrált az ember, annál inkább szolgáltatja ki magát az élet esélyeinek. A kultúra előhalladásának egyik fontos vonása éppen az, hogy az ember igyekszik bizonyos esélyeket elhárítani, vagy pedig, ha ez lehetetlenség, legalább is azok vagyoni kihatásait ártalmatlanná tenni és ezzel életkörülményeinek biztonságát emelni. A biztosító intézmények e biztonsággal szolgálnak a társadalom tagjainak, amely anyagi jólétük szempontjából magas értéket képvisel. Ez nemcsak, mint első pillanatra látszik, pénzgazdasági, hanem valóságos közgazdasági teljesítmény, mert a közgazdaság anyagi állapotát javítja. 4. A biztosítás üzemi jellege. A biztosítás keletkezésének forrása az a közelfekvő gondolat, hogy a különböző káresélyek okozta károk terhének sokakra felosztása jelentékenyen enyhíti a helyzetet, mert így azok is hozzájárulnak a kár megtérítéséhez, akik ugyan szintén káresélyeknek vannak kitéve, de akiket a szerencse a valódi károsodástól megkímélt. Ennek megvalósítására két mód kínálkozik. Az első az, hogy az érdekeltek, p. о. a tűzveszélynek, vagy az állatok betegségek folytán elhullásai veszélyének kitett községbeliek egyesülnek a biztosítás megvalósítására. Ez a kölcsönösségi biztosítás. A második megoldás a kockázatnak üzleti alapon való elvállalása szélesebb körök bevonásával. Mindkét esetben, mint látjuk, a kockázatnak bizonyos körben való elosztása foglal teret. Míg azonban a kölcsönösségi biztosítás szövetkezeti jel-
