Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
229 legű egyesülés a kockázat viselésére, amelynél a biztosított és a biztosító személye azonos, mert minden tag biztosított és biztosító egyszerre, addig a vállalati biztosításnál ez máskép van. A biztosított az, aki befizetéseivel jogot nyer arra, hogy a biztosítás előnyét élvezze, a biztosító pedig a vállalat, amely a biztosítás tizemét megszervezi és működésben tajrtja. Elvileg a kölcsönösségi biztosítás a tökéletesebb megoldás, mert a biztosítást önmagáért, nyerészkedési szándék nélkül valósítja meg. Az üzleti vállalkozás tőkeelhelyezési alkalomnak használja a biztosítást és megfelelő hajtóerő, amely a biztosítástechnikában nagy eredményeknek lett a forrása kamatoztatás és nyerészkedés céljából folytatja azt. Ez azonban hatalmas és a biztosítás széles körökre való kiterjesztésében is oly eredményeket ért el, amelyek egyébként csak kényszer bevezetésével, t. i. a biztosítás kötelezővé tételével valósíthatók meg. Ezzel szemben a kölcsönösségi biztosítás természeténél fogva rendesen szűkebb köröket ölel fel, mert alapja és mozgató ereje a hasonló helyzetben levők összetartozási érzete. Ily körben a biztosítás megszervezésére és vezetésére a szakértelem gyakran hiányzik, ami hátrányosan befolyásolja a létrehozott szervezet működését, amely szűkebb körre szorítva amúgy is tökéletlenebb, mint az olyan intézeté, amely széles alapon dolgozik és így komoly valószínűségi alapra támaszkodik. Növeli a nehézségeket a biztosítás költségei viselésének az a módja, amely a kölcsönösségi biztosításnál természetszerűleg abban kínálkozott, hogy a káreset bekövetkezte után állapítják meg a kár nagyságát és hajtják be a kifizetendő összegből az egyesekre eső hányadokat- Ez az utólagos kirovás rendszere, amelynek azonban jelentékeny hátrányai vannak. Nem is szólva arról, hogy oly kifizetések, amelyek előre nem láthatók, nehezen egyeztethetők össze a gazdálkodás természetével, a károk halmozódása annyira megnövelheti a fizetendő összegeket, hogy azok könnyen elérik az elviselhetetlenség határát; pedig bizonyos fajta esélyeknél a káresetek halmozódása könnyen bekövetkezik. Ezért későbbi fejlődésük folyamán már a kölcsönösségi alapon nyugvó biztosító intézetek is megkísérelték ennek a hátránynak az enyhítését. Igyekeztek tagjaikat megnyerni annak, hogy állandóan teljesítsenek fizetéseket, vagyis fizessenek biztosítási járulékokat, amelyekből a biztosító intézet tartalékot gyűjthet arra az esetre, ha nagyobb kárösszegeket kell fizetnie. Az utólagos kirovás megmarad ezen rendszer mellett azon összegek előteremtésére, amelyek kiegyenlítésére a járulékok és az azokból gyűjtött tartalék nem elegendők. Az a veszély azonban továbbra is fennáll, hogy a társaság esetleg nem tudja behajtani a rendkívüli károk kifizetésére szükséges összeget és így a biztosított nem kapja meg a várt teljes összeget. Ennek a veszélynek a főforrása az a bizoaytalanság, amely pontos valószínűségszámítás híján a felmerülő károk nagyságát illetőleg uralkodik. Mihelyt megbízhatóbb adatok állnak erre vonatkozólag rendelkezésre, a fizetendő járulékok nagysága az üzletévben várható vagy esedékes tartozások összegéhez igazítható. A tőkefedezeti rendszer, ahogy ezt az eljárást nevezik, már előre megállapítja, hogy az évben felmerülő igények kielégítéséhez mily összegre lesz előreláthatólag szükség és ehhez méri az üzletévben beszedendő járulékokat. Ha a számítás nem válik be, természetesen itt is sor kerülhet utánfizetésekre. Széles rétegeknek a biztosítás körébe vonásával a számítás alapjai megszilárdulnak és megnyílik a lehetősége az állandó díjfizetésnek, amint azt az üzletszerűen dolgozó biztosító vállalatok meghonosították. A biztosított ezeket a díjakat évenkint, vagy negyed-, illetőleg félévenkint fizeti, állandóan számol velük és nem kénytelen váratlanul nagy összegeket fizetni. A biztosítás elterjedésére ennek igen nagy befolyása volt, mert a biztosítás így símán beilleszkedik a biztosítottak háztartásába. A díj kiszámítása természetesen elsősorban a kockázattal van kapcso? latban. Szembetűnő ez p. o. az életbiztosításnál, amidőn a biztosítási összeg A
