Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak
212 Amint a személy díjszabásoknak röviden vázolt fejlődése is mutatja, a vasúti tarifa képzésében fokról-fokra érvényesültek azok a különbségek, amelyeket a vasúti forgalomnak a közúti forgalomtól való eltérései okoznak! Különösen kiemelkedik ezek között az egyszerű kilométertarifának lépcsőzetes tarifával való helyettesítése, amelynek egyik indoka a vasút költségei alakulásának közelebbi vizsgálata volt. De volt ennek még egy másik indoka is, amely a tágabb látókörű tarifapolitikusok szeme előtt lebegett, t i. annak meglátása, hogy a vasút érdeke saját forgalmának addig a: határig való emelését kívánja, amíg az a befektetett töke optimális kihasználásának fokát el nem éri. Ez pedig egyértelmű annak felismerésével, hogy a vasúti üzem, más üzemekhez hasonlóan, ha a legnagyobb gazdasági eredményt akarja elérni, szolgáltatásai árának megállapításánál nem indulhat ki egyszerűen költségei alakulásából, mint egyes tarifapolitikusok ajánlották, hanem a kereslettel is számolnia kell. mert a nyereség tényezői a vasúti forgalomban sem csupán a szolgáltatás ára és ав önköltség, hanem a szolgáltatások menynyisége, tehát a forgalom nagysága is lényegesen befolyásolja a vasút üzleti eredményét Világossá lett ezzel, hogy a vasúti üzem is kénytelen az áralakulás törvényeihez alkalmazkodni, ha gazdaságosan akar eljárni.1 Egyoldalúan, alkú nélkül állapítja meg azt, amit szolgáltatásai fejében kíván, de saját érdekeit sérti, ha figyelmen kívül hagyja azt, hogy a megállapított díj is ár, amely helyesen csak a kereslet és kínálat tényezőinek kellő figyelembevételével növelheti nyereségét. Az utóbbi növelésének a forgalom emelése éppen olyan tényezője, mint önköltségének csökkentése. A forgalom nagysága egyébként magát az önköltséget is befolyásolja és az utóbbi csak adott forgalom alapján meghatározható nagyság. Mindezt az áruforgalom díjtételeinek fejlődése csak megerősítette. Az áruforgalom terén egyébként nagy meglepetések mutatkoztak. Eredetileg ugyanis, mint említettük, abból indultak ki, hogy a személyforgalom lesz a vasutak igazi bevételi forrása. Rövidesen kiderült azonban, hogy a vasutaknak az áruk forgalmára sokkal nagyobb a hatásai, mint a személyforgalomra. Ez könnyen érthető is, mert a vasúti szállítás főelőnye a tömegszállítás, ami az áruk terén sokkal nagyobb jelentőségű, mint a személyforgalom, amely utóbbi különböző személyi körülmények és indítóokok hatása alatt áll, míg az áruforgalmat gazdasági szempontok teremtik meg. Az árutarifák is eleinte egyszerű kilométertarifák voltak. Itt azonban hamar kitűnt, hogy a vasút költségei szempontjából döntő jelentőségű az, hogy darabonkint kell-e vállalnia a szállítást, vagy az nagy tömegben is elintézhető-e. Ezért már korán különbséget tettek a darabáruk és a tömegáruk között. Az utóbbiakra vonatkozólag nyilvánvaló volt, hogy a vasút kihasználása szempontjából egész kocsirakomány szállítása nagy előnyt jelent. Ezért a kocsiűrtarifának lelkes védelmezői akadtak,1 akik a fejlődés vonalát ennek a rendszernek a kifejlesztésében látták olymódon, hogy a nagyobb befogadóképességű kocsikra vonatkozó díjaknak alacsonyabb megállapítását követelték. Az egyszerű kocsiűrtarifát a nassaui állami vasút, majd pedig az elsasslotharingiai állam vasút valósították meg és 1874-ben azt a m. kir. államvasutak is bevezették. Hamarosan kitűnt azonban egyoldalúsága, hiszen a szállítási díj is ár, amelvre nemcsak a költségnek van befolyása, hanem a keresletnek is. ez pedig 1 Ez az eljárás pedig, amíg a vasút monopolhelyzetben van, nem jelent mást, mint azt, hogy a vasút addig a pontig süllyeszti minden árura vonatkozólag díjtételét, amíg határbevétele, vagyis a szállítási növekvényen való bevétele, levonva belőle a hozzanövekvő költséget, még többletként jelentkezik, azaz amíg a díj süllyesztésének bevételt csökkentő hatását a forgalom növekedése ellensúlyozza. * Így különösen Franz Ulrich pártolta azt. (V. ö. Das Eisenbahntarifwesen. Berlin- Leipzig, 1686.) A kocsiűrtarifáról 1. továbbá Perrot: Der Wagenraumtarif 1873.
