Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)

V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak

213 azt jelenti, hogy a szállítási díj magasságától függ, hogy valamely áru elbírja-e a vasúti szállítást és hogy milyen távolságra bírja el azt. Ennek felismerése vezetett az ériéktarifa gondolatához, amelynek sok híve akadt. Lényege az, hogy a szállítási díjat az áru értéke alapján kell megállapítani. A kocsiűrtarifa és az értéktarifa1 hívei heves küzdelmet folytattak egy­mással, amíg nem sikerült megérteni azt, hogy mindegyik rendszer magában véve egyoldalú és a kocsiűrtarifa is számolhat az áru értékével. A két elvnek ezután győzelemre jutó egymás mellett való figyelembevételét vegyes lárifa­­rendszernek nevezzük. A szállított áru értékének figyelembevétele messzemenő újításokra veze­tett, midőn felismerték, hogy vannak áruk, amelyek ósak nagyon alacsony díjtételek mellett bírják el a szállítást. Ezek között nagy jelentőségű a fa és a szén, de számos más áru, a kavics, homok stb. is ide tartoznak. A vasúti forgalom növelése, de még inkább a vasútnak a közgazdaság szolgálatába állítása az iparosodás érdekében ezek részéíe alacsony díjak megállapítását követelték és megkezdődött egyes áruk deklasszifikálása, vagyis a rendes, a normáltarifa tételeiből való kiemelése és szállítási díjuknak kivételesen ala­csonyan való megállapítása. Ezzel kezdetüket vették a kivételes díjszabások.1 2 Eleinte csak néhány árura alkalmazták ezeket, de számuk gyorsan nőtt, mert nyilvánvaló lett, hogy a díjleszállítások hatalmas lendületet adhatnak az iparnak, ha olcsó tüzelő és olcsó nyersanyagbeszerzést tesznek számára lehe­tővé. Nagy segítséget nyújthat a hazai iparnak a vasút azzal is, hogy a hazai termékeket kedvezményben részesíti a szállításnál. Nálunk különösen az 1883. évi tarifa karolta fel ezt az eszközt* midőn 63 hazai cikk számára léptetett kivételei díjkedvezményt életbe, amelyek száma már 1887-ben 328-ra emel­kedett. A kivételes díjszabások alapja az értéktarifa volt. Letérve az egyszerű költségfedezet elvéről, ez ugyanis megnyitotta az utat a tarifamegállapítás azon módja számára, amely az áru teherbírását veszi alapul. Ennek hátteré­ben pedig az a megfontolás áll, hogy nem minden árunak külön kell behoznia szállítási költséget a vasút számára,, hanem a\z összköltségnek kell olymódon megtérülnie, hogy e mellett a forgalom növelése is lehetővé váljék. Ez az értéktarifa igazi jelentősége, amely kevésbbé forgalomképes és olyan áruk vasúti szállítására is megadja a lehetőséget, amelyeknek nagyobb távolságra szállítása közgazdaságilag fontos. A kisebb értékű áru szállítását tehát az értékesebb áruknak nagyobb arányban való szállítási díjjal terhelése teszi lehetővé. A kedvezmények, amelyeket a vasút az áruszállításnál nyújt, kétfélék. Vannak ugyanis állandó kedvezmények, amelyek a tarifába felvétetnek és vannak hirdetett kedvezmények. Ez utóbbiakat a vasút esetről-esetre engedé­lyezi és meghirdeti. E kedvezmények vonatkozhatnak p. o. bizonyos idény­cikkekre, a továbbszállítás lehetőségére és a szállítás tömegére. Ily kedvez­mények a refakciák. Ezek érvényesíthetők mindjárt a feladásnál (rovatolás útján) vagy pedig, mint a mennyiséghez kötött kedvezmények, visszatérítés útján. A reexpedíció kedvezménye abban áll, hogy a fél akkor is a közvetlen díjszabást fizeti, ha ав árut előbb valamely piacon kínálta és onnan kívánja továbbszállítani. E kedvezmény fontos a nagy városok ellátása, de egyúttal a kereskedelem szempontjából is, mert a közvetlen díjszámítás előnyét adja az árunak akkor is, ha a szállítás egyszer már meg volt szakítva. Amint ezekből kitűnik, a kivételes díjszabások különböző célzattal alkalmaztatnak. Céljuk nemcsak egyes áruk forgalmának növelése, az ipar fejlesztése, vagy egyes vidékek gazdasági fejlődésének előmozdítása lehet, hanem bizonyos útvonalak kedvezményezése is, mint p. о. a forgalomnak a 1 Erős híve volt ennek Emil Sax, a közlekedésügy nagytekintélyű teorétikusa (Die Verkehrsmittel in Volks- und Staatswirtschaft. 2. kiad. Berlin, 1928.) 2 Perrot: Die Differentialtarife der Eisenbahn. 1874.

Next

/
Oldalképek
Tartalom