Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)

V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak

202 keresniök más társaságokkal és a szállítás feltételeit is közelebb kellett egy­máshoz hozniok. Ezért már korán egyezmények jöttek létre közöttük. Ezek eredményeként keletkeztek a vasúti kötelékek, vagyis vasúttársaságok össze­fogása olyan megállapodásokban, amelyek a különböző vasúttársaságok vona­lainak menetrendszerű közvetlen csatlakozására, közvetlen szállítási lehető­ségek megteremtésére és közvetlen díjszabások megállapítására, a tarifaséma, valamint az áruosztályozás egységésítésére és hasonló, a távolsági forgalmat könnyítő megállapodásokra vonatkoztak. Kötelékek az országok különböző vasúttársaságai között, majd pedig különböző országok társaságai között is létesültek, aminek azután a nemzetközi forgalom látta hasznát.1 Hasonló szel­lemben dolgozott a már 1846-ban megalakult Német Vasutak Egyesülete. A forgalom bővülésével számos kérdés kívánt megoldást, amilyen p. o. az átszállás és az átrakodás elkerülése átfutó kocsik járatásával, a távolsági forgalomban közvetlen jegyek, valamint nemzetközi szállítólevelek kiállítása és az ezzel kapcsolatos elszámolás rendezése. Hasonló kívánalmak merültek fel a, vasutak üzletvitelének egyéb vonatkozásaiban, amelyeket a vasúti üzlet­­szabályzat igyekezett rendezni, részletesen szabályozva a vasútnak és üzlet­feleinek jogait és kötelességeit. A vasúttársaságok versenye, amely különösen bizonyos forgalmi góc­pontok kiszolgálása körül az odavezető vonalak között könnyen kiszélesedik, más természetű egyezményekhez is vezetett. Ilyenek a vasúti kartellek. Céljuk a verseny kiküszöbölése oly vonalaknál, amelyek egyes irányokban egymás­sal versenyre kelnek, ami könnyen tarifaharcra vezet. A vasúti kartell ezt oly egyezménnyel igyekszik kiküszöbölni, amely a szállítási díjakat szabá­lyozza és a forgalmat a szóbanforgó vonalak között megosztja olymódon, hogy a szállítandó áruk irányításával lehetőleg egyenlően részesíti azokat a szállításban és elhárítja azt, hogy az egyik vasút díjtételei leszállításával igyekezzék a fórgalmat a másiktól elvonni. Nálunk az első vasúti kartell a kassa—oderbergi vasút és az osztrák államvasutak között jött létre 1876-ban. A fiúméi kikötő számára nagyjelentőségű volt a tíz évvel később kötött kartell. A vasutak távolsági forgalmának előmozdítására nemzetközi egyezmé­nyek is létesültek. Úttörő volt az 1890-ben kötött berni egyezmény1 2 * * * az árufor­galomra vonatkozólag, amelyet 1924-ben a változott viszonyoknak megfelelően megújították.8 Ezzel a nemzetközi fuvarozás számos kérdése, nevezetesen a nemzetközi fuvarlevél, a szállítás irányának, a vasutak egymás közötti leszá­molásának és felelősségének nemzetközi vonatkozású kérdései nyertek sza­bályozást. Zelovich K.: A vasúti üzem. Budapest, 1918. — U. a. Nagy vasutak gazdasági üzeme. Budapest, Ш12. — Hanes, L.: The Business of Railway Transportation. New York, 1924. — Hornberger, L.: Wirtschaftsführung und Finanzwesen bei den amerika­nischen Eisenbahnen. Berlin, 1929. — Heinrich: Eisenbahnbetriebslehre. 2. kiad. Berlin, 1928. — Rövid összefoglalás: Scheibner, S.: Der Eisenbahnbetrieb. (Sammlung Göschen Nr. 676.) Berlin, 1923. 4. A vasúti politika kialakulása. Az államnak a vasutakkal szemben való magatartása eleinte határozatlan volt. A vasutak alapítását a magánváMal kozás indította meg és építésüket majdnem mindenhol kezdetben a magán-1 Németországban az első ilyen kötelék 1847—48-ban az északnémet vasúinké volt. Magyarországban erre csak később került sor. Álltaimul szolgált erre a kassa—oderbergi vasút részéről az államvasutaknak támasztott éles verseny, amely 1872-ben meggevezésre vezetett e két vasút és a felsősziléziai vasutak között, egyes cikkekre köteléki díjszabást léptetve életbe. 2 Az egyezmény kötésének kezdeményezése 1874-re' nyúl vissza. A magyar törvény hozás a berni egyezményt az 1892 : XXV. te.-kel fogadta el. 8 Az újabb egyezményhez Magyarország szintén csatlakozott (1928: IV.). Részletesen ismerteti az egyezményt Neumann Károly: Az új berni egyezmény. Budapest, 1928.

Next

/
Oldalképek
Tartalom