Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - I. Fejezet. A közúti, vízi és légi közlekedés
189 Ltügyünk hátramaradott állapotának egyik oka az, hogy közúti törvényünk az útépítésre szükséges pénzügyi eszközök előteremtéséről csak hiányosan gondoskodott. 1914-ben vármegyéink és törvényhatósági városaink összes közúti bevétele 30'8 millió koronát tett csak ki (Horvátország nélkül). Ilymódon azután sem az utak karbantartása, sem pedig újabb utak építése nem volt megfelelő mértékben eszközölhető. E hiányon igyekezett segíteni az 1920. évi XXVII. te., amely elejtette az útadó előbbi korlátját, i. i. hogy az az egyenes állami adók 10%-ánál magasabb nem lehet, és úgy rendelkezett, hogy az útadó százaléka a szükséglet arányában állapítandó meg. Egyúttal a községi közmunkakötelezettséget a törvény a géperejű jármüvekre is kiterjesztette. E törvényvégrehajtási utasítása a megyei törvényhatóságokat kötelezte arra, hogy a községi közlekedési utakat saját kezelésükbe vegyék át, amivel lehetővé tetle, hogy ezentúl ezek az utak is szakszerű kezelésben részesüljenek. Ütügyünk kitűnő ismerőjej Buday Béla 1923-ban úgy nyilatkozott, hogy az új alapokon is egy negyedszázad szívós és következetes munkájával lesz csak elérhető az, hogy minden község kiépített úttal kapcsolódjék be a közutak hálózatába. Ennek jelentőségét csak akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy vannak községeink, amelyekből az év bizonyos szakaiban heteken át nem lehet járművel kimozdulni. Hogy ennek közegészségügyi és kulturális szempontból milyen következményei vannak, magyarázatra nem szorul. Ütügyünk rendezéséhez mindenesetre az is szánrbavehetően hozzá fog járulni, hogy az 1928 : VI. te. intézkedett a közúti gépjármüvek közúti célokra való megadóztatásáról. A törvény indokolása szerint a világháború előtt elsőrendű állami közutainkat túlnyomóan foltozási rendszerrel tartottuk fenn és csak nagy időközökben került a sor egy-egy forgalmasabb útszakasz telítéssel való hengerelésére. Az állapotok e téren határozottan javultak, mert míg 1914-ben az állami közutak 1'6%-át hengerelték, addig 1926-ban ezen utak 14%-a részesült hengerelésben. Buday B.: Magyarország közutai. Budapest, 1921. — Húsz S.: Ütkérdés Magyarországon. Budapest, 1929. — A hazai közmunka- és közlekedésügyek története és fejlődése. Kiadja a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium. Budapest, 1895. — Debauve: A közutak. Ford. Szily J. Budapest, 1888. — Légmán: Közutaink. Eger, 1902. — Kovách A.:t Közutainkról. Budapest, 1903- — Bocskay A/.: Az útadózás. Budapest, 1904. — Dezső Cy.: A községek feladatai a közutak körül. Budapest, 1912. — Az alföldi utakról különösen 1.: Szathmáry K.: Az Alföld és Fiúmé. Pest, 1864. — Baldácsy A.. Alföldi úthálózat. Pest, 1871. — Kaán K.: Az Alföld problémája. Pécs, 1929. — Továbbá: Loéwe, FDie geschichtliche Entwickelung der Landstrassen. München, 1889. — Eschstruth Der öffentliche Weg. Berlin, 1902. — Funst: Das Kunststrassenwesen. Halle, 1926. — Schotte, VF.: Finanzierungsprinzipien für den Strassenbau. Halle, 1928. — Lefibre, G.: Voie publique. Paris, 1926. — Feneion, K. G.: Economics, of Road Transport. London. 1925. — Paterson, J : The History and Development of Road Transport. London, 1927. — Brindley: Highway administration and linanee. New York, 1927. — Internationaler Strassenkongress. Herausg. vom Intern. Verband der Strassenkongresse. 1913. — Heller, F-. Übersicht über den Stand des amerikanischen Strassenbauwesens. Charlottenburg, 1926. 3. A közúti közlekedés. A közúti közlekedés, mint külön foglalkozási ág csak lassan bontakozik ki. A személyszállitásnál régen (a postát kivéve) az egyesek magánügye, mint áruszállítás pedig a kereskedői üzem kiegészítő része. A fuvarosvállalkozás csak lassan és sokáig szőkébb keretek között fejlődik, éspedig a régebbi viszonyoknak megfelelően elsősorban az egyéni vállalat alakjában. A társas vállalkozás e téren, amennyiben közutakról van szó, legújabb fejlemény. Nagyon fellendítette a fuvaros vállalkozást a vasúti forgalom kifejlődése, bizonyságául ahnak, hogy a közlekedés egyes fajai nem gátolják, hanem fejlesztik egymást. A vasúti szállítással ugyanis a forgalom erősen megnövokedett ami márcsak a vasúthoz való fuvarzásnak és a szállítás számos kezelői munkájának gyakorlásával is erős tápot adott egyes fuvaros üzemek szállítmányozási üzemekké való kiszélesedésének. A fuvarozás vállalkozásként való kifejlődésének különös teret adnak a városok is, ahol a városi terület növekedésével helyi közlekedés szüksége létrehozza a személyszállításnál a fuvarozási vállalatot, tgv jön létre az omnibuszxkllalat már szélesebb vállalkozási formában. A sínpálya használata megteremti a lóvasutat, amely később villamos vasúttá alakul át. Erős lökést adott e fejlődésnek a gépkocsi használata, amely a helyi fuvarozás céljából nagyobb vállalatok keletkezését is előmozdította. A közúti közlekedés terén
