Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - I. Fejezet. A közúti, vízi és légi közlekedés
V, RÉSZ. Közlekedési politika. I. FEJEZET. A közúti, a vizi és a légi közlekedés. 1. A közgazdaság és a közlekedés. A közgazdaság az embereknek gazdasági téren való együttműködése. Egyrészről nagyobb feladatok megoldására, szélesebb alapon való egyesülés és szervezkedés, másrészről egymás termékeinek kölcsönös kicserélése. Mindkét irányban a helybeli távolságok igen jelentős akadályt képeznek és az emberek gazdasági összműködését, kevés kivételtől eltekintve, évszázadokon keresztül szűk helyi körzetekre korlátolták. A törekvés arra, hogy az emberek gazdasági egymásbakapcsolódása szélesebb alapra helyezkedjék, régóta megvan. Évszázadokon keresztül azonban egyedül a vízi közlekedés tette lehetővé a nagyobb méretű árucserét távolabbi területekkel. A távolsági forgalomnak ezért csak a tengeri kikötők és a folyók melleti városok voltak jelentősebb mértékben hozzáférhetők, míg a középkor hetivásárai juttatják kifejezésre a középkori árucsere igazi jellegét és csupán szűk, a szekéren való közlekedésnek hozzáférhető helyi természetét. A köglekedés nehézkessége és lassúsága útját állta annak, hogy, kivételektől eltekintve, a gazdasági összműködés szélesebb mederbe terelődjék. Amíg az általánosságánál fogva oly nagyjelentőségű szárazföldi közlekedés a közutakra szorítkozott, ezek javulása mellett is a közlekedés teljesítményei korlátoltak maradtak és nagyobbszabású hatást a közgazdaság alakulására csak a vizűitek tudtak gyakorolni. A szárazföldi közlekedés eszköze, a szekér, maga teljesítőképességét illetőleg, erősen korlátolt és így igazi tömegforgalom létesítésére alkalmatlan. Gyökeres változás a szárazföldi közlekedésben csak a vasúttal állott be. A vasút egyszerre lehetővé tette a távolságok gyors és biztos legyőzését és a tömeges forgalom megindítását. Ezzel megnyitotta az emberek sűrű és gyors érintkezésének lehetőségét és megteremtette az áruk szárazföldi cseréje olcsó és gyors eszközlésének feltételeit. Schnltz-Kiesow adatai szerint p. o. Németországban a szekéren való szállítás tonnakilométere a vasutak keletkezése idején 30—40 fillér között mozgott; a vasút ezt 13—14 fillérre szállította le és 1885-ben már a tonnakilométer átlagos szállítási költsége csak 4 fillér körül volt.1 1 V. ö. Die Eisenbahngütertarifpolitik in ihrer Wirkung auf den industriellen Standort und die Raumordnung. Heidelherg-Berlin-Magdeburg, 1940. a 25. old.
