Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - III. Fejezet. Az infláció és a valutarendezés
183 politikának szolgálatába állítását követelte, irányadó elvül a váltóárfolyam állandóságának biztosítását tűzve ki. Egy történelmi tényező is erős segítséget nyújtott ahhoz, hogy az aranyvaluta alapján ai világpénzhez hasonló fizetési eszköz alakuljon ki az angol fontban, mert Anglia a XIX. század utolsó évtizedéig olyan döntő szerepet játszott a világforgalomban, hogy az angol fontra szóló váltó világszerte elterjedt, a világforgalomban uralkodó fizetési eszközzé lett. Ennek a helyzetnek végét vetett Anglia gazdasági fölényének gyengülése és főképen a háború. Ma már sokkal nehezebb a nemzetközi pénz kérdésének megoldása, mint volt néhány évtized előtt. Nemcsak azért, mert aa aranyvaluta régi alakjában megszűnt és az angol fontnak az amerikai dollárban versenytársa keletkezett, hanem főképen azért, mert a világforgalom — majdnem azt mondhatnék — ma romokban hever. Ennek ellenére már évtizedünk eleje óta nem hiányzik a törekvés arra. hogy államközi megállapodással nemzetközi pénz létesüljön. E törekvés szolgálatában áll az 1944-ben, létesült bretton-woodsi egyezmény, amely Keynes és H. White jól átgondolt tervei alapján nem kívánja ugyan a régi aranyvalutát feléleszteni, de mégis az aranyra támaszkodva keresi a megoldást. Ez az egyezmény, értékesítve az elmélet haladását és a tett tapasztalatokat., nem az érmeügynél, nem egységes érmerendszer alapján ragadja meg a kérdést, hanem egy stabilizásiós alap létesítésével és ennek tervszerű működésével kívánja a nemzetközi pénzt megvalósítani, vagyis helyesebben a csatlakozó államok valutáinak egységes számolási rendszerbe foglalását elérni. Az egyezményben a súly a fizetési mérlegek egyénsúlyi zavarainak elkerülésén van, mert hiszen e nélkül különböző országok pénzegységének állandó, viszonyban tartásai nem lehetséges. A brettön-woodsi egyezmény kétségtelenül dicséretes törekvés a világforgalom felújítására, de az is tagadhatatlan, hogy ma a nemzetközi pénz kialakításának nehézségei sokkal nagyobbak, mint voltak néhány évtized előtt. Nem szőlva az egyéb, részben talán múló ténybeli nehézségekről, elVí nehézséget támaszt a kérdés megoldásánál az, hogy a valutapolitika ma nagyobb súlyt helyez a belső árszínvonal tervszerű alakítására, mint a valuta értékének nemzetközi vonatkozásban való állandósítására. Ezzel a nemzetközi pénz létesítésértek egyik pillére van veszélyeztetve, amelv addig szilárdan állt, amíg a pénz külföldi értékének állandóan tartásában látták a valutapolitika főcélját, amelynek alárendelték a belföldi hitelpolitikát. Maga a bretton-woodsi egyezmény is — mégpedig az angolok sürgetésére, akik azelőtt a váltóárfolyam tartásában látták a valutapolitika főfeladatát — kénytelen volt e változással számolni, midőn az egyezményhez csatlakozó államoknak bizonyos korlátozással ugyan, de mégis megadja a lehetőséget valutájuk leértékelésére. Ezzel, ha a flexibilis paritások gondolata nem is szerepel az egyezményben, az mégsem nvujt teljes biztosságot a valuták egymáshoz való viszonyának állandóan tartására. Ha a világforgalom ismét helyreáll, és bizonyos egyensúlyi helyzet alakul ki, talán nem lesz akadálya további lépések megtételének. Szorosabb értelemben vett nemzetközi pénz azonban mindenesetre csak vagy egy kellő hatáskörrel felruházott nemzetközi bank létesítésével, vggy legalábbis a jegybankok tervszerű együttműködésével lesz megvalósítható, ami az egyes országok valutapolitikai önállóságát kétségtelenül csökkentené. Hozzá kell azonban fűznünk azt, hogy az aranyvaluta is csak addig nyújtott szilárd támaszt a nemzetközi forgalomnak, amíg automatizmusának feltételeit, aranytartalékok gyűjtését, szabad áramlásuknak biztosítását és a diszkontpolitika megfelelő kezelését az egyes országok teljesítették. A külforgalomra, illetőleg a pénz nemzetközi értékére való tekintet tehát itt is bizonyos korlátokat szabott a nemzeti valutapolitikának. Klatte, G.: Die Bank für internationalen Zahlungsausgleich. 1931. — Dulles, E. L.: The Bank for International Settlement at Work. New York, 1932. — Heller F.: Nemzetközi valutatervek. Budapest, 1946. (Mérnöki Továbbképző Intézel kiadása.)
