Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - III. Fejezet. Az infláció és a valutarendezés
173 többé a javak szaporításának; növekedése nem azokkal kapcsolatban történik. Ezzel a bankjegyből papírpénz lesz és bekövetkezik az, amit kincstári inflációnak nevezünk. Ha az állam maga bocsátja ki a jegyeket, akkor ez külsőleg is kifejezésre jut és a bankjegyek helyét az állaimjegyek foglalják el. tíjabban azonban a közönség nyugtalanításának elkerülése végett úgy a bankjegy külső formája, mint pedig a bankjegyek rendelkezésre bocsátásának formája a régi marad. A jegybank kincstári váltók leszámítolásával vagy másfajta hitel nyújtásával bocsátja az államnak rendelkezésére a bankjegyeket, de ez nem változtat a lényegen, t. i. azon, hogy a jegyek mennyiségét többé nem a közgazdaság, hanem az államháztartás szükséglete szabja meg. Ezzel megbomlik a rendelkezésre álló jószágmennyiség és a forgalomba kerülő vevőerők egyensúlya és előáll az infláció. Az infláció önmagát erősítő folyamat, mert az árak emelkedésével a pénzszükséglet is egyre növekszik. Emelkedik mindenekeíőtt az államháztartás szükséglete. A kincstári inflációt követi a gazdasági infláció, mert a pénz elértéktelenedésével és az árak emelkedésével a közgazdaságnak újabb és újabb pénzmennyiségek kellenek. A vállalatok tőkeszügséglete is megérzi ezt és fellép a részvényinfláció, vagyis az inger, újabb részvények kibocsátásával alaptőkeemelésre. A jegybank az állam szükségleteinek kényszere alatt állván, az inflációs folyamatot alig tudja lassítani. Az első világháború vége felé az infláció lefékezésére különböző észközökhöz folyamodtak. Ezek között első helyen áll a hosszúlejáratú állami kölcsönök felvétele, amilyenek a hadikölesönök voltak. Ez lényegében az állam rövidlejáratű hiteleinek hosszulejártú hitelekké való átváltoztatása, tehát p vevőerőfölösleg egy részének mintegy a jövőre való lekötése. Ezzel valóban lehet a forgalomból pénzmennyiséget kivonni. Amidőn azonban a hadikölcsönök jegyzésének előmozdítása érdekében a bankok széles mértékben kezdtek ezekre lombardhiteleket nyújtani, akkor az elvont fizetési erő egy része ismét forgalomba került, ami a hadikölesönök eredeti céljának ellene dolgozott. Hülönösen Németországban a háború végén a készpénz nélküli forgalom fejlesztésével igyekeztek az inflációt elhárítani. Abból indultak ki, hogy a készpénz nélküli fizetés csökkenti a készpénzigényeket és ezzel a jegy kibocsátást, ■és így gyengíti az inflációt. Inflációt azonban nemcsak készpénzzel lehet csinálni, hanem hitel útján is, mihelyt nem követi azt rövid időn bélül a termelés megfelelő növekedése. Ezért a hitelinflációnak végeredményben mindig megvan a hajlama készpénzinflációvá átváltozni. Egyébként a hitelinfláció magában is infláció és kiváltja ennek hatásait. A jegybanknak tehát ilyen körülmények között az inflációnak természetéből folyó fokozódásával szemben alig állanak eszközök rendelkezésére. E; természetes is, mert ha a vevőerők teremtésének ütemét nem bankszerü elvek szabályozzák, hanem azt az állam hitelszükséglete szabja meg, a pénzmennyiség túlszaporítása elkerülhetetlen. Némi segítséget nyújthat az állam a pénzmennyiség növelésének túlságos ütemével szemben azáltal, hogy árpolitikájával igyekszik az árszínvonal emelkedését lassítani. Ez vezetett az árdrágító visszaélésekről szóló törvényekhez. Németország irányító árak közzétételével próbálkozott. Nálunk is volt árvizsgáló bizottság. Az árszabályozásnak azonban csak nagyon szigorú rendszabályok alkalmazása és hatósági készletek kiárusítása esetében van meg a kellő hatása, mert magában véve az áruhiányon nem tud segíteni és csupán a nem gazdasági tényezők és a túlságos kapzsiság egyes hatásait tudja ideigóráig valamennyire visszaszorítani. Az ármaximálás hatása egyébként rendesen az árunak a piacról való eltűnése szokott lenni. A hatóságilag szabályozott ár már csak hiányosan teljesíti feladatát és ezért mindinkább a jegyrendszer bevezetésére van szükség, amely a keresletet csökkenti. Ennek hatását azonban gyengíti a feketepiac, amely meg nem engedett árakon teszi lehetővé a vásárlást. Ez ellen csak drákói rendszabályokkal lehet küzdeni és sokszor ezek hatása is kétséges.
