Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - II. Fejezet. Külső valutapolitika
161 kötésére is sor került. Ilyenkor a jegybank bírálja felül azt, hogy közgazdaságilag indokolt-e a szándékolt aranykivitel. Az aranyvalutában tehát az aranyvaluta tisztultabb formáját láthatjuk, amely az aranynak a pénzrendszerben azt a szerepet szánja, amely igazi feladatkörének, a pénzérték külföldi vonatkozásban való biztosításának megfelel. Az aranykészletnek a jegybanknál való összpontosítása a belföldi forgalom számára is előnyös. Minthogy ugyanis most a maga egészében a jegybank ellenőrzése alatt áll az aranykészlet, könnyebben elkerülhető lesz a belföldi forgalomra gyakorolt túlságos visszahatása. Arra való tekintettel, hogy a belföldi forgalomnak az aranykészlettől való túlságos függését kerülni kell, az aranytartaléknak a külföldi forgalom számára feltétlenül szükséges mértéken felüli erősítése látszott kívánatosnak; ez ugyanis a külföldi pénzérték veszélyeztetése nélkül is elkerülhetővé teszi a belföldi forgalomnak időnként a kívánatos mértéken túl való összeszűkítését, mert az előírt fedezeti arány így akkor is fenntartható, ha a közgazdaság pénzszükséglete növekszik. Az aranykészlet ilyen célzattal való növelése először az Egyesült Államokban mutatkozott kívánatosnak, midőn az 1890. és 1907. évi pénzválságok alkalmából kénytelenek voltak tapasztalni, hogy a pénzmennyiség hirtelen összehúzódásának a közgazdaságra milyen káros következményei vannak. Ez erősítette meg az aranytartalék nagyobb méretezésének gondolatát. Hirtelen fellépő nagyobb belföldi pénzszükséglet esetében nagyobb aranykészlet mellett nem kell többé a fedezeti rendelkezések felfüggesztéséhez folyamodni, amely csak tovább nyugtalanítja a gazdasági életet.1 Amidőn azután a világháború alatt és után az arany túlságos mennyiségben folyt Amerikába és attól kellett félni, hogy a bankjegyforgalom is megfelelően növekedni fog, úgynevezett aranyeldugási politikával, vagyis azzal igyekeztek az infláció ellen védekezni, hogy a jegybank pincéibe süllyesztették a befolyt aranyat.* Aranybőség esetében egy másik, észszerűbb eszköz is kínálkozik az infláció elkerülésére. Ez külföldi kölcsönök nyújtása, melyek a felesleges aranymennyiségnek külföldre való távozását mozdítják elő. A huszas években az Egyesült Államok ezzel az eszközzel is éltek, ha nem is idejekorán és nem mindig a kellő mértékben. Annak felismerése, hogy a belföldi és a külföldi aranyszükséglet lényegesen különböző dolgok, az 1810-ben kiküldött angol parlamenti bizottság tárgyalásainak érdeme. A Bullion-Report ugyanis már világosan megkülönbözteti a külföldi aranyszükségletet a belfölditől. Az első a fizetési mérleg kiegyenlítésére keresi az aranyat, a második a bizalom megrendülése folytán a belföldi forgalom számára. Az utóbbi a jelentés szerint csak a bizalom megrendülésének következménye és megszűnik, ha a valutában való bizalmatlanságot sikerül eloszlatni. Bullionista álláspontjának megfelelően azonban e jelentés még nem vonta le megállapításából azt a következtetést, hogy a belföldi aranyszükséglet rendezett viszonyok között jogosulatlan, mert a belföldön a papír is jól elláthatja a fizetési eszköz szerepét, megrendült valutaviszonyok között pedig az arany többé nem fizetési eszköz a belföldön, hanem inkább vagvonfelhalmozási és> mentési eszköz. A világháború után készült Bradbury-Report mutatja az 1810-ben felvetett gondolat végigvezetését, amidőn egyenesen fényűzésnek bélyegzi a belföldi aranyforgalmat. Az aranymagvaluta első jelentősebb megvalósítása Indiában történt. Az indítóokot erre az adta. hogy 1893-ban megszüntették az ezüst szabadveretését és India váltóárfolyama erős ingadozásoknak volt kitéve. Hosszabb kísérletezés után találták ki azt a megoldási módot, hogy megfelelő aranytartalékkal Belföldi aranyforgalom nélkül elérhető az indiai rúpia árfolyamának állandósítása. Németalföldi Indiában is jelentékeny aranytartalék mellett és aranyváltóknak a paritáson való adása útján történt meg* a váltóárfolyam stabilizálása. A mai aranymagvalutához közelebb eső alakban történt 1 Ezért ajánlotta 1931-ben a Macmillan Report — persze kissé későn, mert a válság már nem volt elkerülhető — az Angol Bank aranytartalékénak növelését. * A Macmillan Report 1931-ben a tartalék egy részének devizákban tartását ajánlotta Angliában. Dr. Heller: Közgazdaságtan H. köt. 11
