Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - I. Fejezet. Belső valutapolitika
152 Vorschriften der wichtigsten Zentralnotenbanken. Berlin, 1926. — Bärmeier: Die Grundsätze der Notenbankgesetzgebung in den Ländern der Welt. Leipzig, 1927. — Dillen, J. G. van: History of the principal Public Banks. Hága, 1934. — Marcuse: Die Bankreform in den Vereinigten Staaten von Amerika. Stuttgart, 1915. — Kautz Gyula: A fémpénz és a valutaügy a törvényhozás és a tudomány jelen állása szerint. Budapest, 1877. — Földes Béla: A jegybank nemesércpolitikája. Budapest, 1895. — A jegy fedezeti törvényes rendelkezések áttekintését 1. a Népszövetség Legislation sur Гог. Génévé, 1930. című kiadványában. 6. A pénzmennyiség szabályozása. Már az eddig előadottakból is kitűnik, hogy a bankjegyek elterjedése milyen lényegesen befolyásolta azokat a feladatokat, amelyek a pénzforgalom szabályozásában az államra várnak. Amíg a pénzforgalom csupán érmékből állott, addig ezek pontos kiveretésére, az érmék súlyára és finomságára vonatkozó szabályok betartására szorítkoztak a teendők. Bonyodalmak csak az arany és ezüst értékviszonyának lényegesebb eltolódásával keletkeztek. Kivételes esetektől eltekintve, amilyen Amerika felfedezése után a nemesfémek beözönlése, a világháborúban és utána pedig az aranynak az Egyesült Államokba özönlése volt, a pénzmennyiség kérdése csak az ellenkező irányban okozott gondokat, t. i. a szükséges fémmennyiség biztosítása irányában. A bankjegyek előtérbelépésével gyökeresen megváltozott a helyzet. A bankjegyek könnyen szaporíthatok, és ezzel a pénzmennyiség szabályozásának kérdése alapvető kérdése lett az egészséges pénzforgalam fenntartásának. Ez a szempont uralkodott voltaképen már a fedezeti rendszerek vitájában. Akik a bankjegyekben csak pénzhelyettesítőt láttak, egyszerűen a bankjegyek beválthatóságának biztosításában keresték a kérdés megoldását. Minthogy az aranyvalutánál az adott körülmények között nem kellett a pénzmennyiségnek a pénz értékét komolyan veszélyeztető szaporodásától tartani, feltétlenül biztosítva látták a bankjegyek szabad beválthatóságával azt, hogy nem következhetnek be a pénzérték káros változásai, mert a papírfizetési eszközök megtartják aranyértéküket. A currency elmélet hívei azonban már ennél tovább mentek és azt követelték, hogy a bankjegyek mennyisége az aranytartalékhoz igazodjék, mert szerintük csak ez biztosítja a bankjegyek pénzhelyettesítői minőségét. Így tehát már a currency elmélet az aranyvaluta eszmeköréből kiindulva is szükségesnek látta a pénzmennyiség szabályozását. Ebben azonban csak a külforgalomra vonatkozó az a megfontolás vezette, hogy az aranynak a különböző országok között való szabad eloszlása biztosítja azt, hogy közülük mindegyik éppen olyan pénzmennyiséggel rendelkezzék, amilyenre közgazdaságának szüksége van. Minél világosabb lett ezután, hogy a bankjegy nemcsak fizetési eszköz, hanem hiteleszköz is, annál inkább megfontolást igényelt az, hogy a bankjegy még teljes beválthatósága esetében is különböző mennyiségben kerül forgalomba, a szerint, hogy a bankok több, vagy kevesebb hitelt bocsátanak a közgazdaság rendelkezésére. Ennek felismerésével nem lehetett többé elzárkózni annak belátása elől, hogy bár a bankjegyek beválthatósága biztosítja a bankjegyforgalom mellett is a pénzértéknek az arannyal való kapcsolatát, ez mégsem egyértelmű a pénzérték állandósításával. Hiszen a bankjegyeknek hitel útján forgalombakerülése oly forrását nyitotta meg a pénzmennyiség változásának, amely az arannyal való kapcsolatot lazította, mert még a teljes fedezet sem biztosítja feltétlenül a bankjegyforgalomnak az aranyfedezettel való teljes összhangját. Megszabja ugyan a nyújtható hitelek felső határát, de nem akadálya annak, hogy ennél kevesebb pénz kerüljön * forgalomba. A hitelek nyújtásánál ugyanis más szempontok irányadók, amilyenek elsősorban a vállalkozás fizetési eszköz szükséglete, a hitelek biztonsága és a hitelbankok likviditása, amelynek a jegybank csak felső határán szolgál támaszul. A hitel tehát ‘bizonyos határok között önálló forrása lesz a pénzmennyiség változásának.
