Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - I. Fejezet. Belső valutapolitika
148 is. Ez természetesen jelentékeny aranymennyiséget igényel. A bankszerű fizetés terjedése azonban mérsékelte ezt a szükségletet és ugyanebben az irányban hatott már előbb a bankjegyek elterjedése is. Ámbár már Ricardo tisztán látta, hogy az arany valuta hiánytalan működéséhez nincsen szükség belföldi aranyforgalomra, az effektiv arainyvalutához a gazdasági politika erősen ragaszkodott és benne a nyugateurópai nemzetek a jólét egyik megnyilvánulását látták. A bankjegyek erős térfoglalása azonban mindjobban megmutatta annak felesleges voltát, hogy az arany lássa el a belföldi forgalmat. Az elmélet is alátámasztotta azt, hogy megfelelő szabályozás mellett a belföldi készpénzforgalom céljainak a bankjegy teljesen megfelel. Az elmélet és gyakorlat egyaránt azt mutatták, hogy a bankjegyforgalom rugalmas voltánál fogva jobban tud alkalmazkodni a közgazdaság változó pénzszükségletéhez és ezért előnyben részesítendő a tiszta fémforgalommal szemben. A következtetést ebből azonban csak habozva kezdték levonni. Az első lépés ezen a téren a bankjegyek törvényes fizetési eszközzé minősítése és elfogadási kényszerük elrendelése volt.1 Ennek közvetlen oka azonban ekkor még csak a jegybank aranytartalékának nyugtalan időkben azt veszélyeztető aranyelvonásokkal szemben való megvédése volt. De csak lassan és főképen az 1914-ben kitört világháború következményeként született meg az az aranyvalutának a bankjegyforgalomra épített az a válfaja, amelyet arany mag valutának. neveznek azért, mert az arany már csak mintegy magva a valutának, de a belföldön már egyáltalában nem kerül forgalomba. Az aranymagvaluta feladja ugyan az aranyvaluta eredeti elgondolását, amely szerint a fizetésnek terjes értékű érmében kell történnie, de továbbra is fenntartja azt az elvet, hogy a pénzrendszer alapja az arany, amelynek értékére támaszkodik a pénzegység. Ha tehát az arany nem is forog kézrőlkézre, azért mégis ez marad az alap, amelyen a pénzrendszer nyugszik és amelyben a számolás történik. Azok a papírjegyek, amelyek az aranymagvalutánál készpénz gyanánt forognak, csak képviselői az aranynak. Bár a törvényes fizetési eszköz szerepét töltik be, a bankjegyek az aranyvaluta eredeti elgondolásának megfelelően az aranymagvalutánál is lényegileg pénzhelyettesítők maradnak, amelyek fizetési erejüket abból merítik, hogy az aranyra támaszkodnak és az aranyérméket helyettesítik, amelyekre szólnak. Ezért eredeti elgőndolásában az aranymagvaluta is ragaszkodik a bankjegyek aranyban való beváltási kötelezettségéhez. Minthogy azonban már Ricardo, akinek agyában született meg az aranymagvaluta gondolata, meg volt győződve arról, hogy a belföldi forgalomnak megfelelőbb eszköze a bankjegy, ő a jegyeknek aranyrudakban való beváltását javasolta. Így a bankjegyek aranyértéke biztosítható a nélkül, hogy az aranyérme a belföldön forgalomba kerülne. Ezzel a bankjegy végleges fizetési eszközzé lett, amely a törvény erejénél fogva forog az arany helyett és amelyet a valóságban már csak аи köt az aranyhoz, hogy értékét az arany alapján szabályozzák. Az aranymagvalutával az aranyvaluta fenntartásához szükséges aranymennyiség jelentékenyen csökken. A jegybanknak csak annyi aranyra van szüksége, amennyi a fizetési mérleg egyensúlyban tartásához kell, mert ez biztosítja az ország pénzegységének az arannyal való kapcsolatát Ez teszi lehetővé a jegybanknak az ország fizetési forgalma által megkívánt bank-1 Angliában ez már 1833-ban megtörtént; 1878-ban Franciaország, 1897-ben Oroszország, 1898-ban a skandináv államok, 1909-ben pedig Németország követték e példát- Az Osztrák Nemzeti Bank jegyeit az 1848. június 2-i nyílt pátens ruházta fel kényszerárfolyammal Az 1924 : V. te. 82. §-a szerint a Magyar Nemzeti Bank jegyeit „oly fizetésnél, amely magyar törvényes értékben teljesítendő és amelyet nem kell jogszabály vagy jogügylet alapján ércpénzben teljesíteni, mindenki és így minden közpénztár is teljes névértékben elfogadni köteles“. Az 1905-i svájci törvény csak háború esetére mondta ki az elfogadási kényszert.
