Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - I. Fejezet. Belső valutapolitika
149 jegymennyiségnek olymódon való kibocsátását, hogy a bankjegyek az aranynyal egyenlő értékűek. Az a követelmény tehát az aranymagvaluta esetében is megmarad, hogy a bankjegyek mennyiségének alkalmazkodnia kell az ország aranykészletéhez, hogy a bankjegyek el ne:veszítsék az arany értékével való kapcsolatot. Az aranymagvaluta fizetési eszköze tehát a bankjegy, de számolási egysége az arany, amit a currency elvnek megfelelően az biztosít, hogy a bankjegykibocsátást szigorúan a rendelkezésre álló aranymennyiséghez alkalmazkodva intézik. Ezért az aranymagvalutának belföldi vonatkozásban is alapvető kérdése marad a fenntartásához szükséges aranymennyiség biztosítása. Az arany valutának már jóval az aranymagvaluta eszméjének felmerülése előtt is az aranymennyiség biztosításán kívül döntő kérdésévé lett a bankjegykibocsáiás szabályozása. Ennek jelentősége a bankjegyek használatának széles körökbe való behatolásával egyre növekedett, mert a bankjegykibocsátásban, ha az nincsen az aranyforgalommal összhangban szabályozva, az aranyvalutát veszélyeztető körülményt láttak. Ezért a figyelem mindinkább feléje fordult. Liepmann, L.: Der Kampf um die Gestaltung der englischen Währungsverfassung von der ersten bis zur zweiten Peel’s Act. Berlin. 1933. — Mlynarski, F.: The Functioning of the Gold Standard. Geneve, 1931. — Hawtrey, R. G.: The Gold Standard in Theory and Practice. 2. kiad. New York, 1931. — Кеттегег, E.: Gold and Gold Standard. 1940. — Machlup, Ft.: Die Goldkernwährung. Halberstadt, 1925. — Lindsay. A Gold Standard without a Gold Coinage in England and India. Edinburgh, 1879. — Probyn: Indian Coinage and Currency. London, 1897. — Fleyn, 0.: Papierwährung mit Goldreserve für den Auslandsverkehr. Berlin, 1894. — Hertzka, T.: Goldwährung mit Papierumlauf. Jena, 1895. — Vogel, H. E.: Nationale Goldkernwährungen und öffentliches Kreditmonopol als Grundlage eines Weltgeldsystems. Berlin, 1933. — Lannoy, Ch.: L’évolution du billets de banque comme instrument monétaire. Paris, 1935. 5. A bankjegyfedezeti rendszerek. A bankjegy eleinte tisztán az üzleti élet fizetési eszköze volt és legalább is eredeti elgondolásánál fogva csak a fémpénzt helyettesítő szerepet töltött be. Eredetileg tehát a bankjegy a valutarendszerben nem játszott önálló szerepet és magától értetődőnek látszott, hogy nincsen önálló szerepe, mert fémpénzre szól és csak célszerűségi szempontból forog a fém helyett. A bankok viselkedése sokszor bebizonyította ugyan, hogy az élet ettől az elgondolástól eltávolodott, mert a bankok nagyobb mennyiségben bocsátották ki a jegyeket, mint amennyi fémpénzzel rendelkeztek. De a közfelfogás ebben csak visszaélést látott és ragaszkodott ahhoz, hogy a bankjegy fémpénzre szóló utalvány. Csak a bankjegy eredeti hivatásából és a közvéleménynek ehhez való merev ragaszkodásából magyarázható meg az elméletnek és a törvényhozásnak az az álláspontja, amelyet a bankjegykibocsátással szemben sokáig elfoglalt- Ez a felfogás ugyanis abból indult ki, hogy a bankjegy nem pénz, hanem csak pénzhelyettesítő és ezért bankjegyeket csak olyan mennyiségben szabad kibocsátani, amilyen mennyiségben fémre beválthatók. Ha a beváltáshoz szükséges fémet bankjegyfedezetnek nevezzük, akkor a bankjegy eredeti elgondolásának csak a teljes fedezeti rendszer felel meg, vagyis az, ha csak annyi bankjegy kibocsátását engedik meg a bankoknak, amennyit kívánatra minden pillanatban képesek fémpénzre beváltani. Ricardo befolyása alatt a tudományban ez az álláspont kristályosodott ki a múlt század elején lefolyt vitában, amely a bankjegy természetét igyekezett tisztázni. A currency elmélet győzelmét jelentette ez, amelynek megfelelően Anglia 1844-ben a Peelaktában a teljes fedezeti rendszer alapján szabályozta a bankjegyforgalmat1 és ezt az álláspontot foglalták el a skandináv államok is. 1 A valóságban a Peel-aktában előírt fedezet sem volt teljes mert az államnak a bankkal szemben fennálló adósságára a törvény értelmében a fedezeti kötelezettség nem terjedt ki.
