Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - I. Fejezet. Belső valutapolitika
143 Az említett feladatok abból folynak, hogy a munkamegosztás kifejlődésével a pénz a közgazdaságnak mind fontosabb intézményévé lett. A pénz azonban nemcsak a bel forgalom eszköze, hanem fontos szerephez jut a külforgalomban is. Az állam gondoskodásának ezért arra is ki kell terjednie, hogy a pénz ebben a vonatkozásban is zavajrtalanul feleljen meg feladatának. Itt is értékének ingadozásoktól a lehetőségig való mentesítése, vagyis a váltóárfolyam erősebb ingadozásainak elhárítása a valutapolitika feladata. A pénz értékének külföldi vonatkozásban való erősebb változásai ugyanis kedvezőtlenül hatnak a külforgalomra, de ezenkívül káros hatásuk van az árszínvonalra és ezzel a pénz belföldi értékére is. Kettős feladatának megfelelően a valutapolitikát két fejezetre szokták osztani. Az első a belföldi valutapolitika, a második a külföldi valutapolitika. A kettő természetesen szorosan összefügg egymással, mert a pénzrendszer a maga egészében egységes és ezért olyan szabályozást kíván, amely úgy a belföldön, mint pedig a külforgalomban egyaránt biztosítja sima működését. Nehéz feladatok elé állítja a valutapolitikát a pénz beteg állapota, az infláció. Ezért célszerű az ezzel kapcsolatos kérdéseknek külön fejezetet szentelni. Nogaro: La monnaie et les systemes monélaires. Paris, 1945. — Adarkar, В. P.: The Theory of Monetary Policy. London, 1935. — L’Expérience Monétaire Internationale. Enseignements de la période d’entre les deux guerres. (Sociétés des Nations.) Génévé, 1944. — Crawford, A. W.: Monetary Management under the New Deal. (American Council on Public Affairs.) 1940. 2. A fémvaluta kialakítása. Az államnak a pénzforgalom rendezésében felmerülő feladatai természetesen a szerint változnak, hogy milyen fizetési eszközökkel él a forgalom. Más feladatok elé állítja ugyanis az államot ai tiszta fémforgalom, mint a forgalomnak egyéb fizetési eszközökkel való kibővülése. Évszázadokon keresztül, midőn fémből készült érmék látták el a forgalmat, a fejedelmek főgondja e téren az érmeügy rendezése és elsősorban a fémveréshez szükséges fém biztosítása volt. A pénzforgalomnak szélesebb körökre való elterjedésével mind nagyobb gondot okozott annak az arany- és ezüstmennyiségnek előteremtése, amely nélkül a növekvő forgalom lebonyolítása fennakadást szenvedett. Ez volt egyik főoka annak, hogy az üzleti körök, de a közgazdák is állandóan arról panaszkodtak, hogy kevés a pénz és legalább részben erre volt visszavezethető az érméknek idővel a szokásosnál kisebb fémtartalommal való kiveretése (pénzrontás) is. Ez volt az oka annak is, hogy ebben a korban a nemesfémbányászatot tartották a nemzeti gazdaság egyik legfontosabb ágának és a nemzetek gazdagodására alapvetőnek látszott az, hogy az országnak vannak-e arany- és ezüstbányái. A kivitelnek a merkantilisták részéről való erőltetése is ezzel függött össze, mert az arany-, valamint ezüstbányákban szűkölködő, de élénkebb forgalmú országokban a belföldi bányák egyre nehezebben tudták a szükséges nemesfémmennyisé-» get előteremteni és így a kivitel volt a pénzveréshez szükséges nemesfém megszerzésének főforrása. A pénzveréshez szükséges nemesfémekről való gondoskodás mellett az érmetechnika tökéletlensége okozott gondokat a fémvalutának, mert a forgalom a különböző fémtartalmú érméket nem fogadta el egyenértékűnek, ha névértékűk azonos volt is. így keletkezett ebből a pénznek az az állapota, amelyet fajtapénznek (Sortengeld) neveztek, mert a felek a fizetésnél azt is kikötötték, hogy az milyen veretű érmékkel történjék. A forgalmat ez természetesen nagyon megnehezítette. így a fémvaluta évszázadokon keresztül tökéletlenül működött. Ezt főkép a pénzrontás okozta, amelynek a nemesfémtermelésnek a pénzszükséglet igényei mögött való elmaradásán kívül a pénzre vonatkozó nézetek tökéletlen volta volt a főokozója. Abból a téves felfogásból kiindulva, hogy a pénz értékét a fejedelem szabadon állapíthatja meg, a fejedelmek bátran hozták for-
