Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - I. Fejezet. Belső valutapolitika
144 galomba az érméket csökkentett nemesfémtartalommal, mert ez jelentékeny nyereséget biztosított számukra. Ez az, amit a kamtom hasznúnak (lucrum camerae) neveztek; főforrása az volt, hogy ugyanabból a fémmennyiségből, amelyet a forgalomból bevontak, a régi névértéken több érmét vertek. A pénzláb tehát, amely azt fejezi ki, hogy a pénzegységül szolgáló érmének hány súlyegységnyi fémtartalma van, a pénzrontás folytán könnyebb lett, vagyis az érme nemesfémtartalma csökkent. Csak keserű tapasztalatok árán kezdték lassankint megérteni, hogy egészséges pénzrenlszer csak azzal bizosítható, hogy az érméket szigorúan a pénzláb betairtásávál készítik és a pénzforgalom zavarai csak úgy háríthatok el, ha az állaim lemond arról, hogy a pénzverést nyereségszerzésre használja fel. Ennek felismerésével megszűntek a pénzrendszer zavarai, mert a számolási rendszer legfőbb követelménye, az érmék helyettesíthetősége, biztosítva volt. Ennek érdekében most már arról is gondoskodtak, hogy az állam a pénztáraiba kerülő érméket, ha azok a forgalom folytán bizonyos súlyveszteséget szenvedtek, ne hozza újból forgalomba, hanem azokat, ha a törvényben előírt minimális súlyt, a forgalmi súlyt, nem érik el, kivonja a forgalomból. Egyidejűleg azt is megszabják az újabb érmetörvények, hogy, számolva az érmetechnika tökéletlenségeivel, milyen maximális súly- és finomságbeli eltérés mellett hozhatók a kivert érmék forgalomba. Ez a megengedett eltérés a remedium vagy tolerance, amely az aranynál 2, az ezüstnél 3% szokott súly szempontjából lenni, míg a finomsági eltérést l°/oo-ben szokták megállapítani. A fémvaluta alapgondolata az, hogy aki érmét kap, az ebben az áru vagy szolgálat fémbeli ellenértékét kapja. Ezért az ily pénzt értékpénznek, valutapénznek nevezték. A fémvaluta tehát abból indul ki, hogy az érme áruérték, vagyis a kapott fémmennyiség az az ellenszolgáltatás, amelyet más árukért nyújtanak. Ezért alapvető követelménye volt az, hogy az érmében foglalt fémmennyiség annyit érjen, mint amennyit az kiveretlen állapotban ér. Ezt akarja biztosítani a szabad veretési jog, vagyis az, hogy az állam mindenkinek biztosítja azt, hogyha a pénzverdébe bizonyos mennyiségű aranyat vagy ezüstöt visz be, megkapja pontosan ennek a pénzlábban megfelelő értékét érmékben. Legfeljebb mérsékelt verdedíjat számít fel az állam költségei fejében. A szabad veretési jog tehát biztosítani akarja, hogy az érme értéke egyenlő legyen a benne foglalt fém kereskedelmi értékével és a pénzegység értéke a fém értékével nyerjen alátámasztást. Lassankint belátták, hogy a fémvaluta hatályossá tételéhez erre csak a valutapénznél van szükség és célszerű e mellett oly érmék forgalombahozatala is, amelyek nem teljes értékűek. Ezek ugyanis a kicsinybeni forgalom feladatának jobban felelnek meg, mert így oly alakban készíthetők, amely kényelmesebben kezelhető. így született meg az aprópénz vagy váltópénz, amelyre vonatkozólag az elfogadási kényszer csak bizonyos kisebb összegig terjed. Ezzel és a verhető aprópénz mennyiségének korlátolásával azt kívánták elérni, hogy az ne foglalhassa el a valutapénz helyét. Az érmerendszer alapjainak meghatározása az érmetörvény feladata. Ez állapítja meg a pénzlábat, a kiverendő érmék darabolását, a remediumot, a forgalmi súlyt és az aprópénz fizetési erejének korlátáit, míg a kiverendő váltópénz mennyiségét a forgalom igényeihez mérten esetről-esetre határozza meg a iörvényhozás. Magyarországon az 1925 : XXXV. te. szerint az előbb érvényben volt koronaérték helyébe új aranyérték lépett, amelynek egysége a pengő. A pénzverés alapsúlya a kilogramm és ennek tizedes részei, olymódon, hogy az értékpénzt 900 ezredrész arany- és 100 ezredrész réztartalmú ötvözetből verik. Egy kg ötvözött aranyból 3420 pengő készült, tehát egy kg finom aranyból 3800 pengő. Értékpénz gyanánt 20 és 10 pengősök verettek és magánosoknak is jogukban állt aranyat a törvényben megállapított érmékre kiveretni. Ez esetben a verdedíj 20 pengősöknél a 0‘3%-ot, 10 pengősöknél) a 0'5%-ot meg nem haladhatta. A remedium súlyban 2, finomságban 1 ezredrész, míg a forgalmi súly 20 pengősnél 5'82 g, ,10 pengősnél 291 g volt. Az aranyérmék mellett ezüstből és kisebb értékű fémekből is verettek érmék, azonban csak az állam számlájára, öt*-, két- és egypengősöket a közpénztárak1 korlátlanul voltak kötelesek elfogadni, míg a magánfor-
