Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
Bevezetés. A gazdasági politika lényege és irányai
11 az iskola hívei megszüntetni és a termelési eszközöket azok kezébe juttatni, akik ezeket a közösség javára legjobban hasznosítják. Ezzel a saint-simonismus a kollektivizmus eszméjének úttörője lett, amely a termelő eszközöket a közösség tulajdonába akarta juttatni, hogy ne egyéni célokat szolgáljanak, hanem a köz javára hasznosittassanak. A saint-simonizmusnak 183(Mjó1 kezdve sok híve volt, akik közül később többen a gazdasági és politikai életben, valamint a tudományban isi szerephez1 jutottak. így A. Lcmte, a híres szociológus is köztük volt. Kisebb volt a hatása Fourier nek, bár a falanszter megvalósítására tanítványa, V. Considérant több kísérletet tett. A XIX. század elejének szocialistái eszméik megvalósításában ellenségei voltak minden erőszaknak. Annyira bíztak rendszerük észszerű voltában és meggyőző erejében, hogy feleslegesnek, sőt ártalmasnak tartották az erőszakosságot azok megvalósításában, mert a szocializmus egyúttal az emberek megfelelő lelki beállítottságát is feltételezi. Arra, hogy egyéni és csoportérdekek a szocializmus térhódítását megakadályozhatják, nem gondoltak, mert felfogásuk szerint az emberiségnek be kell látnia, hogy csak a szocializmus felelhet meg mindenki érdekének. Határtalan optimizmusukért később utópikus szocializmusnak keresztelték tanaikat, amelyekre sokszor a racionalista szocializmus elnevezést is alkalmazták, utalva a múlt század elejének racionalizmusával való rokonságukra. Az első szocialisták rendszerükben mintegy a természetes társadalmi rend megvalósítását látták, amelynek képzete korukban erősen foglalkoztatta az embereket. Ennek hátterében az a felfogás állott, hogy a bajok forrása célszerűtlen intézményekben van és a bajok meg fognak szűnni, ha a gazdasági életet célszerű alapokra helyezik. Kautsky, K.: Die Vorläufer des Sozialismus. Leipzig, 1909—1921. — Goisberger: Der utopische Sozialismus des 18. Jahrhundert in Frankreich. 1924. — Sombort, W.: Sozialismus und soziale Bewegung im 19. Jahrhundert. 9. kiad. Jena, 1920. — Adler, G.: Geschichte des Sozialismus und Kommunismus von Plato bis» zur Gegenwart. I. köt. 2. kiad. Leipzig, 1920. — Mückle: Sahnt Simon. Jena, 1908. — Bebel: Ch. Fourier. Stuttgart, 1907. — Tschernoff: Louis Blanc. Paris, 1904. — Simon. H.: Robert Owen. 1905. 6. Az anarchizmus. Mielőtt a szocializmus fejlődési irányát tovább követnők, röviden ki kell térnünk keletkezése korának egy másik termékére, amely a csírázó, még ki nem forrott szocializmussal csak a fennálló, rend elítélésével érintkezik, és, legalább is keletkezése idején, osztja annak az emberek szabad társulásába vetett bizalmát is, de alapgondolatában a szocializmustól lényegesen eltér. Ez az anarchizmus, amely nemcsak a polgári elvekre épített közgazdaságnak, hanem egyáltalában minden jogi szabályozásnak és jogrendnek elvi ellensége. Szerinte a szabadság minden korlátozása ellenkezik az ember természetével és ezért minden rossznak forrása. Azt tartja, hogy a társadalomban minden rossz ebből, az egyénnek a kényszer elleni lázadásából származik. így az anarchizmus az individualizmus legszélsőbb képviselője, mert az egyént helyezi mindenek fölé. Az anarchisták közül legtöbben arra alapítják a közhatalom és a magántulajdon eltörlésére irányuló követelésüket, hogy az emberi természet a jóra hajlik és az emberek egymást kölcsönösen megbecsülik. Mint az egyéni szabadság szélsőséges hívei, az anarchisták erre támaszkodva utasítanak el minden kényszert és rendező hatalmat a társadalomban. Szerintük az emberek együttélésének felülről való szabályozása nemcsak felesleges, hanem egyenesen káros is. Az utópista irány első teoretikusa William Godwin (1756—1836) volt. ízigvérig emberbarát és álmodozó; az emberiség tökéletesedési lehetőségeiről nagy véleménnyel van és feltétlenül bízik az emberek jó hajlamaiban, igazságérzetükben és értelmükben. Bár már inkább a vagyontalanoknak a fennálló társadalmi renddel szemben táplált ellenszenvétől áthatva, Proudhon (1809—1865) is az optimista irányhoz tartozik. Arra a kérdésre, hogy mi a magántulajdon,
