Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
Bevezetés KÖZGAZDASÁG ÉS KÖZGAZDASÁGTAN 1. A gazdálkodás. Az emberélete a természetben és ennek anyagi adottságai között folyik le. Már puszta létét is csak úgy tarthatja fenn, ha a kül\ilág különböző tárgyaival él, magasabb kulturális színvonalra pedig csupán úgy emeikedhetik az emberiség, ha felhasználja a körülötte levő tárgyakat. E függés hiányérzeteket okoz, melyeket szükségleteknek nevezünk. Mindaz, ami e hiányérzetek megszüntetésére alkalmas, hasznos, mert valamilyen szükségletünket elégíti ki. A haszon tehát a tárgyaknak az a tulajdonsága, hogy valamilyen szükségletünk kielégítésére alkalmasak. A külvilág tárgyait, melyek hasznosak, a közgazdaságtanban javaknak nevezzük. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésünkre, akkor nem kellene velük törődnünk, mert minden szükségletünket szabadon kielégíthetnők. A valóságban azonban ez nincs így, mert kevés jószág van, amely, mint p. о. a levegő, korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre. Az ilyen, t. i. a korlátlan mennyiségben található tárgyakat szabad javaknak nevezzük. A szüksegletkielégítésünkre alkalmas tárgyak messze túlnyomó része nem ebbe a csoportba tartozik, hanem csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre. Ez arra kényszerít bennünket, hogy az ily tárgyakkal meggondoltan, tervszerűen éljünk. Azt az eljárást, mely a javak céltudatos felhasználására irányul, gazdálkodásnak nevezzük. A gazdálkodás tehát elhatározások sorozatából áll, melyekben azt a hasznot, melyet a jav ok élvezete nyújt, vagyis azt az élvezetet, melyet a tárgyaknak valamely célra való felhasználása okoz, összemérjük azzal az áldozattal, mely az illető jószágnak más szükségletünk kielégítésétől való elvonásával vagy pedig termelésével jár. Á gazdálkodás tehát mindig az elérni kívánt haszonnak a hozandó áldozattal . való összevetése. Ha észszerűen akarunk cselekedni, akkor minden olyan jószágnál, moly nem áll korlátlanul rendelkezésünkre, vagyis minden gazdasági jószág felhasználásánál ily megfontolást kell eszközölnünk. Minél jobban növekszenek ugyanis szükségleteink, annál inkább növekszik a külvilág tárgyaitól való függésünk és annál inkább növekszik a gazdálkodás jelentősége is. Ha észszerűen akarunk a javakkal élni, jói meg kell fontolnunk, hogy mit milyen célra és milyen mennyiségben használunk fel. A gazdálkodás lényegéből folyik, hogy az határozott elv alapján való cselekvés. A gazdálkodás ugyanis annak a keresése, hogy adott eszközeink alapján mily módon érhetjük ql szükségletkielégítésünk legmagasabb fokát (a baszonmaximumot). Ez annyit jelent, hogy a legkisebb áldozattal a legnagyobb eredményt akarjuk elérni. Minthogy ez jellemzi a gazdasági cselekvést, ezt az elvet a gazdasági elvnek nevezzük. Ha a gazdasági elv szerint eljárva, elértük azt a pontot, melynél adott eszközeink mellett már nem I
