Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
52 10. Az árak változása. Az áralakulás szerepe a termelés és a fogyasztás összhangjának biztosítása. Emelkedésével az ár ösztönzi, süllyedésével tompítja a termelés vonzóerejét és fordított irányban ugyanezt teszi a fogyasztással. llymódon elősegíti azt, hogy a termelés és a fogyasztás egymással lépést tartsanak. Minthogy a forgalmi gazdaságban az egyedeket a piac fűzi egybe és cseréjük árak fizetésével, illetőleg bevételezésével folyik, az áralakulás szabályozza gazdálkodásukat rígy fogyasztói, mint termelői tevékenységükben. Az ár tehát a piac kiegyensúlyozó tényezője, melyen keresztül hatnak a közgazdaságban végbemenő változások. Amíg a piac egyensúlyban van, az ár változatlan, mert megfelel a kereslet és kínálat egyensúlyi helyzetének. Azt az árat, mely ily módon a termelés és fogyasztás összhangjának felel meg, normál árnak vagy természetes ornak nevezhetjük. A normál ár tehát a fogyasztás és termelés kölcsönös összhangját váltja ki, vagyis azt, hogy éppen annyi áru kerül a piacra, amennyit ez az adott fogyasztási szokások és kereseti viszonyok mellett felvenni hajlandó. Ez nem jelenti azt, hogy kisebb-nagyobb ingadozások az árban nem mutatkozhatnak. Sem a kereslet, sem a kínálat nem jelentkeznek teljesen egyenletesen a piacon. Hirtelen fellépő kereslet és egyes cikkeknél időnkint mutatkozó nagyobb kínálat — az utóbbi különösen romlandó cikkeknél, mint p. o. gyümölcsnél, gyakori — időlegesen a normál ár fölé emelhetik vagy alája süllyeszthetik az árat. Ebből hullámzások állnak elő az árban, úgy, hogy a tényleges ár1 a normál ár körül ingadozik. A fogyasztás és termelés irányítója azonban továbbra is a normál ár marad, mert az árnak kisebb-nagyobb hullámzása nem jelent sem a fogyasztásban, sem a termelésben állandó eltolódást és mindkettő — hosszabb időket véve alapul — megmarad rendes medrében. Igazi változás, tehát olyan, mely nem a meglévő normál ár körüli ingadozás, hanem új egyensúlyi helyzet kifejezője, csak akkor következik be, ha akár az áru fogyasztása, akár termelése terén lényegesebb változás történik. Ha az árnak egyik tényezője változik, akkor ez a másikra is kihat, mely utóbbinak alkalmazkodnia kell a piac változásához. A piac lényege éppen tényezői kölcsönhatásában áll és így valamely tényező változása mindig alkalmazkodási folyamatot indít meg. A kereslet növekedése legtöbbször, de mint alább látni fogjuk, nem mindig, áremelkedést fog előidézni. Kérdéses azonban, hogy az árnak emelkedése tartós lesz-e. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ár emelkedése ösztökélőleg hat a termelésre és ezzel növeli a kínálatot. Hogy ez az eredmény, mely mint látjuk, visszahatás az áremelkedésre, gyorsan vagy lassabban következik-e be, attól függ, hogy milyen a vállalkozási kedv és hogy milyen tőkebefektetést kíván az illető termelési ág. Könnyű lesz az alkalmazkodás akkor, ha aránylag könnyen terjeszthető ki a termelés. Ebben az esetben az áremelkedés esetleg csak átmenetileg marad meg és a nagyobb termelés ismét előbbi színvonalára vagy még mélyebbre is szoríthatja az árat. A kínálat növekedése mindig az ár süllyesztése irányában hat. Itt is számolnunk kell azonban azzal, hogy az alacsonyabb ár esetleg új fogyasztó réteg bekapcsolásával ismét emelheti az árat. Ha ez nem következik be, akkor az ársüllyedés maradandó lesz. E megfontolások mutatják, hogy az ár tényezőiben beállott jelentősebb változások közvetlen és maradandó hatásai között különbséget kell tennünk. Az ártényezők változásának közvetlen hatásai ugyanis további alkalmazko1 Amit a fentiekben tényleges árnak neveztem, azt az irodalom piaci ár néven ismeri. Ez utóbbi elnevezés félreértésre adhat okot, mert úgy tünteti fel a dolgot, mint hogyha a normálár nem volna piaci ár, holott ár csak a piacon alakulhat és így minden ár fogalmilag piaci ár.
