Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
48 nyerni a versenytársakkal szemben. Hathatósan közreműködött azután benne egyrészt a technikának a fejlődése, másrészt a fogyasztók ízlésének finomodása, melynek előmozdítása erősen a termelők érdekében volt. 8. Az árak befolyásolhatósága. Sokáig azt tartották, hogy a kereslet és kínálat kölcsönhatása egy árat határoz meg, mely az adott helyzetben szabad verseny esetén az egyetlen lehető ár. Már a határpárok törvénye megdöntötte ezt a felfogást, mert megvilágította azt, hogy a piacon tisztán gazdasági tényezők alapján voltaképpen csak két határ adódik, melyek között az árnak bizonyos mozgási lehetősége van. Éles verseny esetében a két határ, a felső és az alsó határ, nagyon közel esnek egymáshoz, úgy, hogy itt megközelítőleg áll az, hogy az ár a keresleti és kínálati görbe metszéspontja, vagyis az a pont, ahol a kereslet és a kínálat egyenlők egymással. Ha azonban meggondoljuk, hogy a valóságban a piacon — a vevők és eladók nagy számánál fogva — legtöbbször inkább csak határrétegekről van szó, akkor be kell látnunk, hogy az árnak a határok között is van bizonyos mozgási lehetősége, vagyis több árpont adódik, melyen az ár a gazdasági feltételeknek megfelel. Hogy e határok között hol fog az ár megállapodni, az a felek piaci helyzetétől, áttekintésétől és alkuvási ügyességétől fog függni. Ha a felső határt eléri, az eladó, ha az alsót, a vevő fog a szükségesnél nagyobb cserenyereséghez jutni és az első esetben a vevő, a másodikban az eladó éppen csak annyit nyer a cserén, amennyi arra indítja, hogy még cseréljen. Már ez is mutatja, hogy az ár befolyásolásának még szabadverseny mellett is fennforog bizonyos, igaz, mindkét oldalú éles verseny mellett igen szűkkörü, lehetősége. A piac tökéletlenségei e lehetőséget jelentékenyen fokozhatják. A korlátozott verseny az eladó számára nyújt erre fokozott lehetőséget. Mindkét oldalon növeli az árra való befolyást az, ha a felek között a keresett, illetőleg kínált mennyiség szempontjából nagy a különbség/ Minthogy azonban a kereslet a fogyasztási piacokon rendesen szétforgácsolódik és apró egységek lépnek fel a kereslet oldalán, itt ez csak ritkábban érvényesül. A kínálat oldalán azonban a gyáripar terén gyakori eset, hogy az üzemek között igen jelentékeny különbségek vannak. Ha egy nagy gyár és számos kis gyár alkotják a kínálatot, az előbbinek nagyobb lesz a befolyása az árra, mert ha az ár elérné azt a pontot, melyen a nagy gyár kínálatát beszünteti, ez a piacot erősen érintené. Látjuk tehát, hogy a piaci felek kínálatában — ritkábban keresletében — való nagyságbeli különbségek is az ár befolyásolásának útját egyengetik.és korlátolják annak az elvnek az érvényesülését, hogy az ár az egyes felek által nem befolyásolható. Hacsak néhány nagy vállalatról van szó, a helyzet bonyolultabb. Ekkor azzal a helyzettel állunk szemben, melyet oligopóliumnak nevezünk. Ilyenkor a piaci felek számára az ár már nem olyan feltétlen adottság, mint teljes versenynél. Eljárásuk — kivált, ha a kínálatnál forog fenn ez az eset — erősen fog függni attól, hogy versenytársaik követendő eljárását hogyan ítélik meg Ha arra számítanak, hogy azok nagyobb súlyt helyeznek az ár tartására, mint az eladható mennyiség növelésére, maguk is kevésbbé hajlanak az alulkínálásra, mint akkor, ha erősebb árharcra számítanak. Hacsak két vállalat áll egymással szemben a piacon — ez a duopólium —, szintén az fogja eljárásukat befolyásolni, hogy az egyik a másiktól milyen eljárást vár. Ha mindegyik magának akarja biztosítani a másik kiszorításával a piacot, könnyen fojtogató verseny lesz az eredmény, mert egyik a másikat tönkre akarja tenni. Kölcsönös alulkínálás az árat ingadozóvá teszi, hacsak be nem következik az a gyakran előálló helyzet, hogy a két vállalat megegyezik egymással az árra vonatkozólag. Ekkor monopóliummal állunk szemben.1 1 A piac különböző alakjaira nézve 1.: H. o. Stackelbenj: Marktform und Gleichgewicht. Wien u. Leipzig, 1934. — Továbbá E. Chamberlin: the Theory of Monopolistic Competition. Cambridge (Mass.) 1933. — Joan Hobinson: The Economics of Imperfect Competition. London, 1933.
