Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
43 Az egységköltségnek ezt az alakulását az magyarázza meg, hogy az állandó költségek az előállított mennyiségtől függetlenek. Ezért a termelt egységek növekedésével azokból az egységre mind kevesebb esik; ez okozza az átlagköltségnek egy ideig erősen süllyedő irányzatát, mely azonban megszűnik akkor, ha e költségeknek az egységre eső hányada annyira lesüllyedt, hogy az egységköltségben a vezető szerepet a változó költségek veszik át, melyeknek az előállított mennyiséggel eleinte csökkenő irányzata bizonyos ponton túl megszűnik és azt emelkedő irányzat váltja tel. Erősíti azután az átlagköltség növekedését az, hogy bizonyos mennyiségen felül a változó költségek egy része (túlórázás stb.) gyorsan növekszik. A csúcsteljesítményei', melyek egy üzemnek méreteihez képest erős igénybevétele mellett előállnak, ezért drágák. Az egységköltség megmondja a vállalkozónak azt, hogy mennyit kell kérnie a termék egy egységéért, de nem elegendő annak megállapítására, hogy milyen mennyiség előállítása legelőnyösebb számára. Ha a termelő az előállított mennyiséget addig növelné, amíg az átlagköltség egyenlő lesz az árral, akkor az árban csupán költségét kapná meg. Más mértéket kell tehát keresnie azon mennyiség meghatározására, melynek előállítása számára a legelőnyösebb. E célra alkalmasak a hozzánövelívő vagy határköltségek, azaz az a többletköltség, melyet egy hozzánövekvő egységnek, illetőleg gépi termelésnél egy sorozatnak, előállítása okoz. E többletköltség a darab, illetőleg sorozat közvetlen költségéből áll. Amíg e költség megtérül az árban, addig érdemes a termelést növelni, mert ha a határköltség éppen megtérül, akkor az utolsó egységen már nincs ugyan nyereség, de a határon belül fekvő egységek még nyereséget hoznak. Az egységköltség ugyanis kisebb, mint a határköltség, mert az egységköltségnél az állandó költségek is szerepet játszanak és ezek hányada annál kisebb lesz, minél több egységet állítunk elő. Azon a ponton túl, melyen a határköltség egyenlő az árral, már nem érdemes az előállított mennyiséget növelni, mert az egységköltség növekszik és ez a nyereséget csökkenti. Ha addig fokoznék a termelést, amíg az egységköltség egyenlő az árral, a nyereség egyáltalában megszűnnék, mert csak a költségek térülnének meg. A határköltség egy ideig csökkenő irányzatot mutat, mert a változó költségek között vannak olyanok, melyek nem nőnek az előállított mennyiséggel arányosan. Minél inkább megszűnik ennek a hatása és előtérbe lép a mennyiséggel arányosan vagy emelkedő arányban növekvő költségek hatása, annál inkább kezd emelkedni a határköltség. A határköltség legalacsonyabb pontját gyorsabban éri el, mint az egységköltség, mert az utóbbit az állandó költségnek az előálllított mennyiséggel 4. ábra. 3 ábra.
