Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
44 csökkenő hatása is befolyásolja, míg a határköltség ettől független. A határköltség görbéje emelkedésében metszi az egységköltséggörbét, melynek emelkedése később következik be. E metszési pont az egységköltséggörbe minimumával esik egybe, mert a határköltség es az egységköltség egyenlő volta azt jelenti, hogy a szóbar.forgó mennyiség mellett az utolsó egység előállítása nem kerül többe, mint az egységköltség. Minthogy tovább növelve a mennyiséget, a határköltség az egységköltség fölé emelkedik, a kettő metszési pontjában van a költségek legelőnyösebb pontja (üzemi optimum). Ezentúl már az egységköltség is növekszik, de a termelés még növeli, bár csökkenő arányban, a nyereséget egészen addig a pontig, amíg a határköltség egyenlő az árral. A határköltség és az egységköltség egymáshoz való viszonyát az 5. ábra mutatja, melyen К a költséget, m pedig az előállított mennyiséget jelzi: ke az egységes k/t a határköltség. Az előadottak értelmében — tel'lesen szabadversenyt tételezve fel — a vállalkozó érdeke tehát a termelésnek addig a pontig való növelése, míg határköltsége egyenlő az árral, ^íinthegy ugyanis szabadverseny mellett az eladónak nincsen befolyása az árra, akkor nyer legtöbbet, ha annyit tud eladni, amennyit még nyereséggel termelni képes. A kínálat tehát ebben az esetben siet a keresletet oly mértékben kielégíteni, am ily mértékben költségeinek alakulása ezt megengedi. Ha a termelőnek megvan a lehetősége arra, hogy a külföldön is elhelyezheti termékeit, akkor előnyössé válhatik számára a termelésnek a fenti határon túl való kiterjesztése is, egészen addig, amíg üzeme a többlettermelést az állandó költségek növelése nélkül elbírja. Érdemessé válik ugyanis ebben az esetben oly többletet termelni, melynél a hozzánövekvő mennyiség utolsó egységének közvetlen, tehát a változó költségei még éppen megtérülnek. Ha t. i. a belföldön eladott mennyiség megtéríti az állandó költségeket — és természetesen az itt eladott mennyiség változó költségeit is —, akkor az ezenfelüli mennyiséget csak a közvetlen költségek terhelik. Az ilymódon való versenyzés az. amit dumping nek nevezünk.1 A dnmpingár tehat olyan ár. mely csak a kivitelre termelt hozzánövekvő mennyiség változó-, azaz közvetlen költségeit tartalmazza, illetőleg a hozzánövekvő mennyiség határköltségeit téríti meg. A dumpinghől származó nyereség forrása az, hogy a vállalkozó nem egy és ugyanazon az áron adja el termelését, hanem más árat ér el a belföldi és mást a külföldi piacon. Ha a belföldi piacon olyan áron tudja eladni a cikket, mely megtéríti neki az itt eladott egész mennyiségnek vigy az állandó, mint a változó költségeit, akkor üzeme jobb kihasználását teszi számára lehetővé a termelésnek tovább fokozása. 1 Divatossá vált a dumping fogalmát úgy kiterjeszteni, hogy általában alulkínálat, tehát áruknak olcsón való kínálását foglalják alája. Így beszélnek valútadumpingről a rossz valútájú országok részéről és szociális dumpingről akkor, ha a külföldi piacon áruk olcsó kínálatát a szállító államban a bérek alacsony voita okozza. A fogalom ilyen kiterjesztése hibás, mert itt az alacsony árat nem az teszi lehetővé, hogy csak a változó költségeken alapszik a kínálat olcsósága. 5. ábra.
