Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
25 tehát, hogy a gazdasági élet még történelmi távlatában sem tekinthető át rendszeresen bizonyos absztrakciók nélkül. Ennek folytonosan tudatában is kell maradnunk, midőn a közgazdasági elméletet használjuk. Szemünk előtt kell tartanunk, hogy csak a tisztán gazdasági lefolyást és ezt is csak általános összefüggéseiben világítja meg, nem pedig az egyéni eseteket a maguk bonyolult voltában. Viszont azonban tudnunk kell azt is, hogy elmélet híján az egyéni esetek ismerete alapos magyarázat nélkül marad, mert az elemeket összefűző kapcsolatok átértése nélkül az egyéni esetek egymásmellettisége számunkra csak rendezetlen tömeg. 10. Törvényszerűségek a közgazdaságban. Miként az emberi megfigyelés nek hozzáférhető egyéb területeken, úgy a közgazdaságban is bizonyos szűk ségszerű összefüggések és szabályszerűségek észlelhetők. A közgazdaság ugyanis sem kialakulásában, .sem pedig lefolyásában nem a véletlen játéka, hanem úgy az egyik, mint a másik vonatkozásban bizonyos szükségszerűségek nyilvánulnak meg benne, melyek részben alkatelemeinek természetéből, részben a gazdaság természetéből folynak. A közgazdaságra ható és benne érvényesülő tényezők sokaságának, valamint az emberi elme gyarlóságának tulajdonítható az, ha mindennapi lefolyásában olyan dolgokat is észlelünk, melyeknek nem tudjuk magyarázatát megtalálni. A közgazdaság a gazdasági élet társadalmi alakja, a gazdasági tevékenységből kialakult társas kapcsolat. Létét tehát részben a gazdálkodás szükségszerűségének, részben pedig a társas kapcsolatok kifejlődésének köszöni. E két tényezőből folyik az, hogy a közgazdaság felépítésében, szervezetében szabályszerűségeket találunk, melyek az egyének gazdasági viselkedését és ennek alapján az egyéni gazdaságok egybefűződésének módját meghatározzák. Alkati vagy szerkezeti (strukturális) törvények ezek, melyek a közgazdaság részeinek egymáshoz való viszonyára és ezek egymásbailleszkedési módjára vonatkoznak. A társadalom általános szerkezetétől, a népesség szaporodásától, a technika fejlődésétől és egyéb történeti tényezőktől függve, a közgazdaság szerkezete is változik az idők folyamán, de a fejlődés hasonló fokán álló közgazdaságok szerkezetében határozott szabályszerűség érvényesül, mely e tényezők összhatásának eredménye. Így a munkaegyesítés, a munkamegosztás és a csere oly általános jellemzői a közgazdaság alkatának, melyeket ősrégi idők óta észlelhetünk. A közgazdaság ezen általános szerkezeti vonásain túl is élesen felismerhető vonásokat mutat felépítésében. A kötött földbirtokrenden felépült, valamint a kézmű kialakulásával kapcsolatos korszak közgazdaságának és később a tőke és a tárgyi termelési eszközök (gépek) szerepének előtérbelépéséhez fűződő közgazdaságnak — a különböző országokban mutatkozó különbségek dacára — bizonyos szabályszerű alkata állapítható meg, mely az illető korszakban ható tényezők közös voltának következménye. Az alkati törvények minőségi jellegűek, mert a közgazdaság részei egymásbafüződésének módozatát jellemzik A közgazdaságban vannak azonban más jellegű, nevezetesen mennyiségi természetű törvényszerűségek is. Ezek abból következnek, hogy a gazdaságban általában a mennyiségi viszonyok is döntő szerepet játszanak. A közgazdaság ugyanis, míg alkatában a cserére és a piacra van alapítva, nagyrészben mennyiségi viszonylatok körül forog, amilyenek az ár, a pénzjövedelem, az áruk kereslete és a kínálata. Mindezek mennyiségek, amelyek között határozott összefüggések állnak fenn, melyek felderítése fontos feladata a közgazdaságtannak. Sokáig hitték, hogy a közgazdaságban végbemenő cserefolyamatok bonyolult szövevényét ok és okozati (kauzális) viszony alapján meg lehet magyarázni. Kiderült azonban, hogy ez úton legfeljebb igen egyszerű összefüggések állapíthatók meg, mint például az, hogy az ár emelkedik, ha kevés áru van a piacon. Ez tényleg okozati összefüggés. A piac bonyolultabb összefüggéseit azonban ilymódon csak nagyon tökéletlenül lehet megközelíteni.
