Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
2(> Ezért már Cournot más módszerhez folyamodott1 és a matematikai függvény fogalmának segítségével igyekezett a piaci kapcsolatokat megmagyarázni. Az egyszerű okszerűség, a kauzalitás helyét tehát Cournotnál a függvényszerű (funkcionális) összefüggések foglalják el. Minthogy a cserében mennyiségek, és pedig a közgazdaság fejlettebb fokán pénzben kifejezett, tehát egynemű mennyiségek szerepelnek, e módszer megfelel a közgazdasági össze függések természetének, annál is inkább, mert a közgazdaságban, mint Keynes helyesen mondotta, minden összefügg mindennel, tehát egyoldalú vagy egyszerű okozati összefüggések sohasem vezethetnek a közgazdasági élet bonyolult természetének megismeréséhez. Az, hogy számszerűleg e függvények értékét nem ismerjük, nem változtat e módszer jelentőségén, mert igazi feladata az, hogy a közgazdaság különböző tényezői változásának módját feltárja, ha az egymással összefüggő tényezők valamelyike változik. Ezért egészen tévesen fogják fel az ú. n. matematikai módszert, akik arra való hivatkozással fordulnak ellene, hogy a szóban forgó függvények értéke ki nem számítható, vagy egyszerűen azzal, hogy a matematika nem való a közgazdaságtanba. A metamatikai módszer célja nem számszerű eredmények nyerése — bár bizonyos tereken ez sem lehetetlen —, hanem az összefüggések természetének felismerése és jellemzése. A közgazdaságban észlelhető mennyiségi összefüggések erős elhanyagolásához vezet az, ha eleve elzárkóznak a matematikai módszerrel szemben. Aki ezt teszi és abból indul ki, hogy a társadalomtudományoknak szükségképen más módszert kell alkalmazniok, mint a természettudományoknak, eleve elzárja annak útját, hogy a közgazdaságban uralkodó mennyiségi viszonylatok megismeréséhez eljusson. Minden eszközt használnunk kell, mely a dolgok megismeréséhez vezet. Hogy pedig a matematikai módszer erre alkalmas, a tudomány újabb haladása bizonyítja.1 A matematika a formális logikának oly eszköze, melyet mindenhol nyereséggel alkalmazhatunk, ahol mennyiségi összefüggésekről van szó. Persze, strukturális és minőségi változások kutatására nem alkalmas, de a közgazdaságban a mennyiségi összefüggések szerepe igen nagy. Újabban mindinkább fel kellett azonban ismerni, hogy oly exakt összefüggések, milyeneket a függvények kifejeznek, a közgazdaságban csak a valóságtól nagyon távol eső feltevések mellett lehetségesek. Ennek az az oka, hogy a ható tényezők oly sokaságával állunk a közgazdaságban szemben, melyeket mind figyelembe nem vehetünk, annál kevésbbé, mert nagyon sokféle összetételben lépnek fel. Ezért a természettudományokban újabban végbement fejlődésnek megfelelően a közgazdaságtan is valószínűségi törvények (stochastikus összefüggések) megállapítására törekszik. A stochastikus törvény nem jelenti azt, hogy a megállapított összefüggés nem szükségszerű, amennyiben csak a figyelembevett tényezők hatnak, de számol azzal, hogy az életben a különböző tényezők egymásrahatása oly változatos, hogy feltétlen biztossággal a dolgok lefolyását nem lehet megállapítani. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy nincsen szabályosság a közgazdaságban. A közgazdaságban ugyanis tömegjeienségekkel állunk szemben, ezekben pedig határozott szabályszerűségek észlelhetők. Ezek megállapításához széleskörű statisztikai megfigyelés szükséges, melynek adatait különböző kifinomodott módszerekkel feldolgozva megállapíthatjuk a valószínűséget, mellyel a kérdéses összefüggés érvényesül. Ahol két jelenség között összefüggést sejtünk — ily elgondolásnak mindenhol meg kell előznie a törvénykutatást — a két jelenséget jellemző szám1 Recherches sur les prmcipes mathématiques de la théorie des richesses. Paris, 1838. (E könyv német fordításban is megjelent: Untersuchungen über die mathematischen Grundlagen der Theorie des Reichtums. Jena, 1924.) * Nem szólva az igen fejlett angol és amerikai, valamint olasz irodalomról, újabban a francia, sőt a német közgazdák közül is sokan hajítanak a matematikai módszer felé.
