Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
24 tartozó valamely tényező változásához. E feltevés elutasítása tehát voltaképen a közgazdaságra ható tényezők egymással való kapcsolatának tagadásával egyértelmű. Amint tudatára ébredtünk annak, hogy szükségszerű kapcsolatok állanak fenn a közgazdaság tényezői között, az egyensúlyi helyzet felé való törekvésük feltevése el nem utasítható. Minthogy gazdaságában mindenki úgy éri el az egyensúlyt, ha úgy minőségileg, mint mennyiségileg helyesen jelöli ki a határokat, ameddig akár a fogyasztásban, akár a termelésben vagy a cserében elmehet, különös jelentőséget nyernek a gazdaságban a határesetek. A gazdálkodás feladata a felmerülő szükségletek és a rendelkezésre álló eszközök összhangba hozatala. A felett kell ugyanis döntenünk, hogy mit és mily mennyiségben szabad ezen elv szem előtt tartásával felhasználnunk. A gazdálkodás ezért mindig annak kijelölése, hogy hol van az a határ, ameddig akár egyes javaik fogyasztásában, akár azok termelésében és csere útján'való megszerzésében vagy értékesítésében a gazdasági elv megsértése nélkül elmehetünk. Oly bonyolult jelenségek megértésére, mint aminők a közgazdaság jelenségei, csak fokrol-fokra haladva vagyunk képesek. Először leegyszerűsített alakjukban kell szemünk elé állítanunk a közgazdasági élet folyamatait, hogy azután a gondolatban kikapcsolt tényezők hatását külön tanulmányozhassuk. Nevezetesen áll ez elsősorban az idő folyására, mely a gazdaságnak és a közgazdaságnak is lényeges tényezője. Első megközelítésünkben e nagyfontosságú tényezőt figyelmen kívül kell hagynunk, mert a közgazdaság alkatelemeit először egymáshoz való viszonyukban kell vizsgálnunk, megismerve egymásbakapcsolódásuk módját és csak ezután térhetünk rá annak vizsgálatára, hogy miképen viselkedik e szerkezet az idő folyása által okozott változások hátasa alatt. Midőn ezt tesszük, ugyanúgy járunk el, mint az, aki, mielőtt egy bonyolult gép működését akarná megérteni, azt először alkatrészeire bontja, hogy azután mozgását annál könnyebben megértse. Ugyanezt teszi a közgazda, amidőn a gazdasági egyensúly tényezőit először az idő folyásának elhanyagolásával veszi vizsgálat alá. Ez a közgazdasági statika elmélete, mely abból indul ki, hogy a közgazdaság tényezőinek valamelyikében végbe ment változáshoz a többi tényező haladéktalanul alkalmazkodik. A valóságban ez természetesen nincsen így, mert az alkalmazkodás folyamata időt igényel, mely alatt már egyéb eltolódások is bekövetkezhetnek. E hatások tanulmányozása a közgazdasági dinamika feladata, mely azt igyekszik megállapítani, hogy az idő folyásának figyelembevételével hogyan érvényesül a közgazdaság egyensúlyi irányzata. Absztrakcióra szükségünk van akkor is. ha a közgazdaság felépítésének a társadalmi szerkezet változásával való átalakulását tanulmányozzuk, de ez az absztrakció már más természetű. Itt az idő is más vonatkozásban, t. i. mint történeti tényező kapcsolódik be és az absztrakció abban áll. hogy a közgazdasági szerkezet egészében való átalakulásának jellegzetes alakjait, típusait igyekszünk rögzíteni, megállapítva azokat a fővonásokat, melyek egyes korok gazdasági felépítését — struktúráját — jellemzik. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy az ily jellegzetes formák, aminők például az öuellátó családi gazdaság, vagy a középkori városi gazdaság, vagy a kapitalizmus, csak absztrakciók, elképzelések, melyek néhány közös vonás kiemeléséből származnak. A valóságban a típusok mindegyike országok és korok szerint számos változatban lép fel, úgyhogy minden ilyen típus oly általánosítás, mely ugyan elkerülhetetlen, ha áttekinteni óhajtjuk a gazdasági élet formáinak változatosságát, de a való életnek csak legfőbb vonásait tükrözi vissza.1 Látjuk 1 Igaza van W. Euckennek, midőn visszautasítja azt, hogy e fogalmak ú. n. reúltipusok volnának. (Grundlagen der Nationalökonomie. Jena, 1940. V. ö. a 257. és 297. old.) Nem reáltípusokkal, hanem ideáltípusukkal állunk szemben, midőn ezekről beszélünk, követve Max Weber javaslatát a különböző gazdasági szerkezetek jellemzésében
