Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
társadalom egyéb életjelenségeitől elkülönítve, hanem az egyéni, illetőleg a társas élet egészébe beleágyazva folyik le. Ha tehát törvényszerűségeit akarjuk megfigyelni, igyekeznünk kell az élet gazdasági vonatkozásait a maguk tisztaságában, igazi mivoltukban szemeink elé állítani. E célból el kell különítenünk a gazdasági folyamatokat mindattól, ami nem gazdasági, vagyis igyekeznünk kell a gazdasági élet tényeit elszigetelni mindattól, ami nem tartozik a gazdasági lefolyás lényegéhez. Ennek eszköze az absztrakció, vagyis a közgazdaságban észlelt folyamatoknak tisztán gazdasági mivoltukban való vizsgálata. Az absztrakció nem a közgazdaságtan sajátossága. Egyik tudomány sem nélkülözheti, amelynek az élet egymásbafonódó jelenségeivel van dolga. Az absztrakció ugyanis semmi más, mint azoknak a körülményeknek figyelmen kívül hagyása, melyek a vizsgálandó jelenségek természetére nem lényegesek. Csak annyiban az élettől való eltávolodás, hogy elhanyagoljuk azt, ami a megfigyelendő jelenségben idegen, esetleges vagy egyéni; de megtartjuk azt, ami lényeges és jellegzetes. Ebben az értelemben minden tudás elvont, mert a valóságban csak a jelenségek egybefonódásából adódó egyéni esetek vannak, melyek a különböző tényezőket számos változatban -tartalmazzák. A természettudományok nagy részének a kísérlet könnyíti meg munkáját, mely nemcsak képzeletben, hanem a valóságban is elszigeteli a vizsgálni kívánt folyamatot azoktól a tényezőktől, melyektől elkülönítve kívánjuk vizsgálatunkat lefolytatni. A társadalmi tudományok ezzel az eszközzel nem élhetnek, mert az általuk vizsgált jelenségek az emberi élet egyéb folyamataival összekapcsoltan mennek végbe és tömegfolyamatok, melyeknél a jelenség kicsinyben való megfigyelése nem juttatja kifejezésre a folyamat valódi természetét. Mindamellett napjaink sokszor merész újításai bizonyos hatásokra a kísérlethez hasonlóan fényt vetnek. A közgazdasági absztrakciónak legfőbb eszköze a gazdasági ember (homo oeconomicus)elgondolása. Ha a gazdaság lefolyását ismerni akarjuk, nem indulhatunk ki oly emberből, aki nem gazdaságilag cselekszik. Midőn gazdaságilag cselekvő embert tételezünk fel, ezzel tudományos megállapításainkat arra az esetre korlátoljuk, melyben az emberek igazán gazdaságilag cselekszenek. Ez a gazdasági életben általában így is van, kivált pedig így van az üzleti forgalomban, mely az emberek gazdasági egymásbakapesolódásának főtere. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az emberek homo oeconomicusok, csak azt, hogy gazdasági cselekedeteikben azok. Aki nem ismeri érdekét, aki nem tud gazdálkodni, vagy könnyelmű, arra természetesen tételeink nem vonatkoznak. De nem is ez a célunk, hanem az, hogy megismerjük azt a folyamatot, mely az emberek gazdasági cselekvéséből előáll. A homo oeconomicus képzetével kapcsolatos az a második feltevésünk, hogy gazdálkodásunkban az egyensúlyra való törekvés vezet, ami semmi más, mint annak feltételezése, hogy mindenki a rendelkezésére álló eszközöket a legelőnyösebben, vagyis úgy használja fel, hogy adott körülmények között a legnagyobb eredményt érje el velük. Ha mindenki erre törekszik — és a gazdálkodás lényegéből folyólag ezt kell feltételeznünk —, akkor a közgazdaság egészében is az egyensúlyi irányzatnak kell uralkodnia. Ez azt jelenti, hogy a közgazdaságban végbement minden változás alkalmazkodási folyamatot idéz fel olymódon, hogy az új helyzetben mindenki, akit érint, egyéni gazdaságát úgy igyekszik berendezni, hogy a változott körülmények között is megtalálja egyéni egyensúlyát. Egyensúlyi feltevésünk tehát azt jelenti, hogy a közgazdaság valamely tényezőjében végbement változás visszahatást idéz elő, amennyiben a közgazdaságba bekapcsolt egyének ahhoz határozott módon, saját egyensúlyukat keresve, alkalmazkodnak. Nyilvánvaló, hogy a közgazdaság annyi tényező hatás alatt áll, hogy teljes egyensúlyban soha sincsen. De megértéséhez nem is ez a lényeges. Az egyensúly nem fejez ki mást, mint azt, hogy bizonyos tényezők egymással összefüggésben vannak és alkalmazkodni igyekszenek az erők rendszeréhea
