Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
22 tői1 (1835—1882) megindított új gondolatmenetet a klasszikus elmélettel igyekezett összhangba hozni. A gazdaság és fogyasztás közötti kapcsolat megvilágításával, valamint a piaci automatizmus egyensúlyi irányzatának világos kidolgozásával az elmélet által a közgazdaságról alkotott kép sokkal élesebb és világosabb lett, mert elemei egybekapcsolódásának folyamata jobban kidomborodott- Az elmélet azonban továbbra is néhány oly feltevésre volt alapítva, melyek inkább gondolkozási segédeszközök, mint a valóságban előforduló vagy tisztaságukban megvalósuló esetek. Ilyen volt mindenekelőtt annak elhanyagolása, hogy a közgazdaság tényezőinek kölcsönös összefüggéséből adódó alkalmazkodási folyamat az időben megy végbe. Ez azt jelenti, hogy a közgazdaság valamely tényezőjének változtatásához a rendszernek nem minden tényezője tud azonnal és hiánytalanul alkalmazkodni. Az alkalmazkodás hol gyorsabb, hol lassúbb, amiből a közgazdaság folyamatában zökkenések támadnak. Ennek figyelmen kívül hagyásával az elmélet csak az egyensúlyi helyzetet tudja megmagyarázni. Az idő hatásának figyelmen kívül hagyásával ugyanis elméletünk teljesen statikussá lesz. így volt ez úgy a klasszikus elméletnél, mint azoknál az elméleteknél, melyek később helyét elfoglalták. Csak legújabban találták meg a módját annak, hogy figyelembevéve az idő folyásának tényezőjét a szerkezet alkalmazkodásában, dinamikussá tegyék az elméletet. Ennek felismerése természetesen nem jelenti az egyensúlyi törekvés feltevésének elejtését, mert minden erő, mely akár belülről, akár kívülről (vagyis a gazdaságon kívül fekvő okokból) hatást gyakorol a közgazdaságra, automatikusan felidézi az egyensúlyba helyezkedés irányzatát, de a tényezők különböző alkalmazkodási sebessége és a hatások halmozódása vagy egymást tompító hatása sokszor késlelteti azt, hogy a közgazdaság megtalálja egyensúlyát. F szempontból a közgazdaságot egy fához hasonlíthatjuk, melynek levelei a szél hatása alatt gyakran erősen mozognak, de még akkor sem teljesen mozdulatlanok, ha szélcsend van. Az említett körülmények figyelembevételével az elmélet valóságközelségében sokat nyert, mert sokkal közelebb jutott az élet bonyolultságához, mint még néhány évtized előtt is volt. Persze, az élet fotográfiája ma sem lett belőle és sohasem is lesz, mert nem is lehet. Az elmélet mindig oly gondolati szerkezet, melynek feladata nem az élet lefényképezése összes, vizsgálatunk szempontjából mellékes részleteivel, hanem alapösszefüggéseinek idealizált képe, mely az általános vonásokat világítja meg. Ezért meg kell tartanunk azt a ‘maga tisztaságában és tudatában kell maradnunk az elmélet használata korlátainak. Az elmélet hivatása pusztán az általános alapvető összefüggések feltárása és ezért olyan elmélet nincsen, amely az egyéni esetek sajátosságának vizsgálata nélkül eligazíthatna a gazdasági politika kérdéseiben. 9. A közgazdaságtan módszere. A közgazdaságtan valóságtudomány, vagyis nem egy képzeletünk által alkotott világot, hanem a valóságban létező és végbemenő folyamatot, az emberek társas gazdasági kapcsolatait kívánja megmagyarázni, ezért a közgazdasági megismerés alapja a tapasztalat és a megfigyelés. Feladata az észlelt tények közötti összefüggések keresése. A megfigyelés magában véve ugyanis csak számos égyes esetet rögzít agyunkban, melyekben az általánosság vonását keresve (indukció), megállapításokat teszünk, melyekből azután következtetések útján összefüggéseket igyekszünk levezetni (dedukció). Meddő volt tehát az a vita, mely régebben a körül folyt, hogy az induktív vagy deduktív módszer felel-e meg a közgazdaságtan természetének. Mint látjuk, magában véve egyik sem vezet célhoz, mert a két módszer egymást kiegészíti. Bonyolulttá teszi a közgazdaság vizsgálatát az a körülmény, hogy sem az egyének, sem az emberi közösségek gazdasága nem az egyén, illetőleg a 1 The Theory of Political Economy. London, 1871.
