Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan
ly Da Ricardo rendszere, éppen bámulatraméltó következetességével, élesen megvilágítja az elvonatkoztatások veszélyeit is. .Rávilágít ugyanis arra, mennyire kell vigyáznunk elvonatkoztatásainknál arra, hogyha, mint a közgazdaságtanban, a valóságot, az életet akarjuk megmagyarázni, igazán annak pontos megfigyeléséből induljunk ki. A lényeges vonásoknak a lényegtelenektől való megkülönböztetése az, amiben könnyen tévedünk és ez magyarázza meg Ricardo tévedéseit is. Az elmélet legnagyobb veszedelme azonban az, ha elfelejtve azt, hogy Tételeinket a valóság számos tényezőjének elhanyagolásával nyertük, azokat az egyéni esetek sajátosságainak elhanyagolásával, közvetlenül és további meggondolás nélkül akarjuk tíz élet szabályozására alkalmazni. Miként az orvos a test megvizsgálása nélkül nem írhat orvosságot, a közgazda sem mondhat ítéletet az alkalmazandó rendszabályokról, ha nem veszi figyelembe a fennforgó eset összes körülményeit. Az elmélet, ha helyes, megmutatja neki az általános összefüggéseket, de csak a gazdaságiakat, pedig a gazdaság és még inkább a közgazdaság, nincsen elszigetelve az emberi élet egészétől, az ember egyéb, erkölcsi, nemzeti és szellemi célkitűzéseitől. Mindezek a közgazdasági elméletben, legalább is a tiszta ökonómiában, figyelmen kívül maradnak, de az élet szabályozásánál ezeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért a közgazdasági elmélet, mielőtt a közgazdaság szabályozására hasznosítani akarjuk, kiegészítésre szorul. E kiegészítés a gazdasági politika, mely a közgazdaságot az emberi és társadalmi élet egészébe való beleilleszkedésében vizsgálja. 8. Újabb áramlatok a közgazdaságtanban. A klasszikus magyarázat zárt egységével óriási hatást keltett világszerte, mert egyszerre rávilágított a közgazdaság alapvető összefüggéseire. De azt, hogy a közgazdaságtan általános tételei, bár szemünk elé állítják a közgazdaság alapvető összefüggéseit, nem elegendők a gazdasági politika kérdéseinek megoldására, sokáig nem tudták megérteni. Az elmélet ama megállapításából, hogy a közgazdaság önmagától hajtott, önműködő szerkezet, sokan azt a következtetést vonták le, hogy a gazdasági életet szabadon kell hagyni és az államnak nem szabad ь gazdasági élet folyásába beavatkoznia. Politikai pártok írták zászlajukra a „benemavatkozás“ jelszavát, mely a fejlődő kapitalizmus törekvéseivel egyezett. Az élet azonban hamar megmutatta, hogy a gazdasági élet korlátlan szabadsága mennyi baj forrása. Angliában, hol a legtisztábban alkalmazták ezt az elvet, a munkásosztály nyomora kísérte nyomon a gazdasági szabadság politikáját és iparilag fejlettebb országokban a kereskedelem szabadsága az ipari fejlődés akadályaként mutatkozott. Az élet kezdett szembehelyezkedni a liberális politika követeléseivel. Félreérthetetlenül kitűnt, hogy mily veszedelem a közületi és az állami életre a gazdasági politikában az erkölcsi és a nemzeti tényezők elhanyagolása. Míg Németországban Müller Adám1 (1779—1829) az állami és a gazdasági élet szoros összefüggését hangsúlyozta (romantikus iskola), addig Svájcban Simonde de Sismondi2 (17711—1843) az erkölcsi szempont bevezetését követelte a gazdasági politikába (etikai iskola), List Frigyes* (1789—1846) pedig, kinek Magyarországon Kossuthra, is nagy hatása volt, a nemzeti céloknak a közgazdasággal való összefüggését helyezte előtérbe. A munkások nyomora a szocializmus fejlődéséhez vezetett és Marx 1 1 Die Elemente der Staatskunst. Berlin, 1802. (Új kiadás: Jena, 1922.) * Nouveau principes d’économie politique. Paris, 1819. (Magyarul: A nemzelgazdaságtan újabb elmélete. Ford. Enyedi L. Budapest, 1893—1899.) * Das nationale System der politischen Ökonomie. 1841. (Új kiadás 1922.) (Magyarul: A politikai gazdálkodás nemzeti rendszere. Ford. Sárváry A. Kőszeg, 1843.) (Új kiad. Ford. Horn J. Budapest, 1941.) 2*
