Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Az üveg tudósai

rek készítésére finommechanikai műhelyt nyitott. Akkoriban a németek is Angliában szerezték be mérnöki műszereiket, ezért a vállalkozás merésznek tűnt. Reichenbach és Liebherr azonban helytálltak, s minthogy akkoriban folyt Bajorország felmérése, katonai térképezése, a jó műszereket könnyen lehetett értékesíteni.

Reichenbach tüzértisztként kezdte pályáját, a mannheimi katonai akadémián feltűnt tehetségével, korát megelőzve feltalálta a lövegcsövek huzagolásának módját és a hengerkúpos gránátot. 17 éves korában olyan finom szextánst készített, amely a legjobb angol műhelyekből kikerült eszközökkel is felvette a versenyt. Benjamin Rumford (1753-1814) gróf miniszter megbízásával Angliában a műszeripart tanulmányozta és Watt gépgyárában titokban igyekezett elsajátítani a gózgépgyártás fogásait. Rumford nevét a fizikatörténet is megőrizte, az ágyúfúráskor keletkezett hő tanulmányozásával állapította meg a hő mechanikai egyenértékét. Ő honosította meg a gözgépgyártást Bajorországban. A francia forradalom alatt kivégzett nagy kémikus, Lavoisier özvegyét vette feleségül.

Reichenbach Angliában próbálta kipuhatolni Ramsden körosztógépének részleteit, de a nagy angol mester jól megőrizte titkait. Ezért azután kidolgozta saját rendszerű körosztóját.

Reichenbach technikai környezetben nőtt fel, édesapja ágyúfúrómester volt, minden műszaki dolog iránt érdeklődött, megnézte az angliai csillagvizsgálókat is. 1800-ban hadiszolgálatot teljesített, amikor visszaemlékezései szerint a hadimenetek alkalmával mindig a körosztáson töprengett.

Barátja, Liebherr órásmesterséget

tanult, ő volt a közös finommechanikai műhely egyik fő szakértője. Később bevették az üzletbe Joseph Nigglt (1778-1835), az ő neve azonban nem szerepelt a cégjegyzésben. „Kifelé” Utzschneider képviselte a céget, ő adta a vállalkozásba a tőke legnagyobb részét, kitűnő üzletember volt, kiterjedt összeköttetései voltak.

Napjainkban sokféle összetételű üveget készítenek, nagy a „választék”, de nem volt ez így a XVIII. században, amikor a tengerészet és a hadsereg számára nagy sorozatokban kezdték a távcsöveket készíteni. Manufaktúrák tucatjai kezdtek piacra dolgozni, keresték a jobb megoldásokat, az ipari kémkedés felvirágzott.

Röviden a legfontosabb üvegfajtákról.

A koronaüveg készítésekor a hutában 300 tömegrész finom kvarchomokot, 200 tömegrész izzítással kristályvizétől megfosztott ún. kalcinált szódát, 33 tömegrész fehér mészkőzúzalékot, és 200...300 tömegrész színtelen üvegcseréptörmeléket tettek az olvasztótégelybe és fatüzön megolvasztották. A tégelyben alul megmerevedett üveg alakja némileg a koronára emlékeztetett, azért nevezték koronaüvegnek. Egyébként nem engedték a tégelyben megszilárdulni, pipával kiemeltek egy keveset és gömböt vagy ellipszoidot fújtak belőle, amelyet felhasítottak, kiterítették és az így kapott síküvegből korong alakot vágtak ki.

A flintüveget a benne levő ólomoxid erősen fénytöróvé teszi; az ólomkristály vázák anyaga is ilyen üveg.

Flintüveg-gyártáshoz fehérhomokot, ólom-oxidot, tisztított hamuzsirt (kálium-karbonát), salétromot (nát-87