Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Óriástávcső és gőzturbina

kulni, amikor a fiatal Herschel már foglalkozott vele. Érdekelte a fényké­pezés is, a fényképek rögzítésére (fi­xálás) ő használt először nátrium­­tioszulfátot (amit azóta is fixírsónak mondanak). Fényképfelvételein egyik-másik távcső képe is megjelenik. Sikerült neki üveglemezre fényérzékeny emulziót felvinnie. A két Herschel, apa és fia, munkás­sága — főleg az a megállapításuk, hogy a Naprendszer a Herkules csil­lagkép felé mozog - olyan távlatokat nyitott az univerzum megismerése felé, amire azelőtt gondolni sem mer­tek. ~>r<r~ John fia, Alexander Stewart Herschel (1836—1907) ugyancsak jeles csillagászként ismeretes, egyete­mi tanárságig vitte, meteormegfigye­léseivel, spektrumvizsgálataival ki­emelkedett a kortárs kutatók közül... Verne Gyula Utazás a Holdba c. elragadóan érdekes regénye 1865-ben jelent meg; folytatása az Utazás a Hold körül 1870-ben került — hosz­­szú ideig tartó izgatott várakozás után — az olvasók kezébe. A két könyv népszerűsége máig töretlen, noha a „serdültebb ifjúság” (akinek a könyveket szánták) ma már tudja, hogy az író hol, miben túlzott vagy tévedett. A meséről röviden annyit, hogy a szereplők ágyúlövedékbe zárkózva fellövetik magukat a Hold térségébe, megkerülik égi útitársukat és visszatérnek a Földre, ahol az Atlanti-óceán vizében fejezik be utazásukat. A mentöexpedició tagjai a lövedéket felnyitják, s lám az utasok vidáman dominóz­nak. .. A regényben nagyon sok tudományos, isme­retterjesztő jellegű részlet található, többek kö­zött a távcsövekről is. A Sziklahegy teleszkópja c. fejezetben pl. az olvasó megismerkedhet a lencsés és tükrös távcsövek lényegével, Galilei múszereivel, a híres pulkowói csillagvizsgáló­val. Elmondja Herschel „hatezerszeres nagyítá­sú” óriástávcsövének történetét és megemlíti az írországi Parsonstown Parkban felállított táv­csövet is, amit Rosse lord épített és 6400-szoro­­san nagyit. „Rengeteg fallal kellett körülvenni, hogy a készület kezeléséhez szükséges eszközö­ket használhassák, az egész 28 000 fontot (kb. 14 tonnát) nyomott” — írja róla. A továbbiakban Verne elmeséli, hogy „ilyen teleszkóppal, mint amilyent Rosse lord épített, a Holdat közel 80 km távolságra hozhatták és olyan tárgyakat láthattak meg, amelyek legalább 20 m átméröjúek. A Hold felé röpített ágyúlövedék szemmel tartására — olvassuk - legalább 48 000-szeres nagyításra lesz szükség.” A könyv ezen fejezete akár távcsőtörténeti tanulmánynak is tekinthető. „A sloughi csilla­gász - W. Herschel - nagy készülékénél a tárgy képe alul, a tubusban lehajlított helyzet­ben alkalmazott tükörről visszaverődve éppen ellenkező oldalon látszott, ahogy a szemlencse vala elhelyezve” — olvassuk a 120 éves magyar kiadásban. Egyszóval a regény vállalkozó szellemű uta­sai megrendelik a 90 m hosszú tubust, az 5 m átmérőjű tükröt (itt jól ráhibázott az író a Palo­­mar-hegyi távcső tükrének méretére). A távcső­vel az ágyú elsütése után, a földön maradt részt­vevők a repülő lövedéket akarták figyelni. A műszert a Sziklás-hegységben a Long Peak csúcson, a Missouri környékén kívánták üzem­be helyezni. A gépgyárak által leszállított 15 tonna tömegű alkatrészeket a hegycsúcsra siva­tagokon, mocsarakon, hegyi ösvényeken szállí­tották, az egész 400 000 dollárba került. (Hon-77 ÓRIÁSTÁVCSŐ ÉS GŐZTURBINA

Next

/
Oldalképek
Tartalom