Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Megnyílik a csillagok világa. William Herschel
ba, ahol William számos francia tudóssal, közéleti emberrel ismerkedett meg. A már említett Pierre Simon Laplace, a kor legelső elméleti csillagásza, első találkozásukkor nem tett Herschelre különösebben kedvező benyomást, talán azért sem, mert Laplace-t elsősorban mint világhírű matematikust ismerték, Herschelnek pedig a matematika nem volt a legerősebb oldala. Kortársak feljegyezték, hogy a két nagy ember első találkozásakor közömbös dolgokról beszélgetett, csak később találták meg a szakmai barátság hangját. John Herschel ugyancsak részt vett a vakációs utazáson, érdeklődéssel nézett meg minden párizsi nevezetességet. A család együtt látogatta meg Laplace beteg feleségét. Napóleon meghívta Laplace-t, Rumford grófot és Herschelt Malmaisonba. Laplace és Herschel egymást jobban megismerve, kocsikiránduláson a kettőscsillagokról beszélgetett és szóba került, hogy Laplace az Égi mechanika (Méhanique Céleste) c. munkájában kettős-, hármascsillagokról, csillagcsoportokról bőven értekezett. Híressé vált Herschel „korongelmélete”. Megfigyelte, hogy a Tejút pólusain a csillagok ritkábban helyezkednek el, mint a Tejút síkjában. Nem volt rest, megszámolta a csillagokat a Tejút különböző tájain, és a kapott értékek alapján alakult ki benne az az elképzelés, hogy a Tejútnak hatalmas lencse vagy inkább diszkosz alakja lehet, és ebben a gigantikus képződményben excentrikusán helyezkedik el a Nap. Tetszetős elméletét később, ha nem is teljesen, feladta. Szorgalmára, kitartására, türelmére jellemző módon megszámolta az óriástávcső látómezején negyedóra alatt átvonuló csillagokat; 116 ООО-et számolt. Minden bizonynyal segédeszközt, talán négyzetes hálóbeosztású üveglemezt használt, de a részletek nem ismeretesek. A ködöket tanulmányozva feltételezte, hogy a ködök nem csupán csillaghalmazok, hanem a világegyetemet betöltő csillagközti anyag (fluidum) tömörülései. Herschel az univerzumban valóságos „csillagkontinenseket” fedezett fel, de azok szerkezetét, működését még nem tudta kielégítően értelmezni. Kortársai elmondták róla, hogy amikor egyikmásik elméletét visszavonta, s ezzel „saját építményét lerombolta”, tiszteletre méltó méltósággal járt el. A kettőscsillagokról azt gondolta, hogy azok alkalmasak lehetnek a csillagok távolságának megmérésére. Az állócsillagok távolságát „Siriusegység”-ben akarta kifejezni, a legtávolabbi csillagról azt gondolta, kb. 497 Sirius-egységnyi távolságra van. Volt egy sajátságos elmélete, amelyet még a sci-fi írók is felhasználtak. Feltételezte, hogy a napfoltok lyukak, amelyeken át be lehet pillantani a Nap kevésbé forró belsejébe (amely a fantasztikus regények írói szerint annyira hűvös, hogy lakható). A Napot — mondta Herschel - „fotoszféra” burkolja, az sugározza a fényt és meleget. Csillagászati kutatásaival párhuzamosan, a nappali órákban távcsőkészítéssel foglalkozott, távcsöveit jó áron értékesítette, s így az akkori angol viszonyokhoz képest is jómódúnak számított. Gazdag vállalkozók azért is vásároltak Herschelnél távcsövet, hogy azt intézeteknek, egyetemeknek ajándékozzák. A spanyol király 6 m, György angol király 3 m hosszú távcsövet vásárolt, s azt Kewben, magán-csillagvizsgálójában he73
