Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Megnyílik a csillagok világa. William Herschel

lyeztette el. A göttingai csillagvizsgá­lónak 3 m hosszú műszert szállított. A távcsövek tubusai finom, fényezett fából készültek csakúgy, mint állvá­nyuk. Megmaradt okmányokból megállapították, hogy Herschel kb. négyszázezer fontot kapott távcsö­veiért. Kisebb méretű távcsövével hosz­­szan tanulmányozta a Szaturnuszt, megfigyelte a Mars „hósapkáját”. Er­ről feltételezte, hogy a Mars egy része hóval borított, és a marsi nyárban a hó elolvad, amiért a hósapka össze­zsugorodik. A napfényt üvegprizmán átenged­ve a keletkezett színképet megvizs­gálta, s megállapította, hogy a vörös sáv melegebb a többinél, sőt a vörö­sön innen is hősugárzás — infravörös sugárzás — észlelhető, hőmérővel jól mérhető. Évtizedeken át figyelte a légkör je­lenségeit; úgy gondolta, az időjárás ritmikusan ismétlődik, tehát megjó­solható. Még a magyar kalendáriu­mokban is megjelentek évente a „Herschel szerinti” időjárásjóslatok. Egyik német vásárlója Johann Hyeronymus Schröter (1745- 1816) jogász, jogtanácsos volt, aki kedvtelésből csillagászkodott, a Hol­dat, a bolygókat tanulmányozta, lili­­enthali magáncsillagvizsgálója részé­re vett Herscheltől egy 2,5 m hosszú távcsövet. A napóleoni háborúk alatt kis obszervatóriuma elpusztult, a veszteséget nem tudta elviselni és meghalt. Herschel megismerkedett egy an­gol műkedvelővel, aki a tükörcsiszo­lás művészévé képezte magát és szí­vesen dolgozott Herschel számára. Egy 7,60 m hosszú, 46 cm tükörát­mérőjű távcsövet készített, amelyet a szakértők kitűnőnek találtak; a greenwichi csillagvizsgáló számára megvették és ott hosszú éveken át szolgált, míg azután egy új „királyi csillagász” (akiHerschelt nem állhat­ta) kiselejtezte. Távcsőkészítő tevékenysége során Herschel binokuláris szemlencsékkel is kísérletezett, de az elért eredmény­nyel ő maga sem volt megelégedve. Az 1786-87-ben készült szemlen­cséknek kevés nyoma maradt. Sok kitüntetést kapott, még Han­noverből is. A Royal Astronomical Society méltán választotta elnökévé, hiszen - tudománytörténeti tény - ő vette észre, hogy a Nap csupán csil­lag, amely a körülötte keringő boly­góvilággal egyetemben száguld a Herkules csillagkép felé. W. Herschel 1822. augusztus 25- én bekövetkezett haláláig Caroline­­nal jótestvéri szeretetben élt, noha az előkelő, ünnepelt Lady Herschel mellett Caroline jelentéktelennek érezte magát. Bátyja halála után Ca­roline nem találta helyét, elhatározta, visszamegy az óhazába, Hannoverbe. Felszámolta angol kapcsolatait és el­hagyta Slought, fél évszázados tevé­kenysége színterét. Néhány napot Londonban töltött, utána áthajózott a Csatornán és október 28-án megér­kezett Hannoverbe. Többé nem tért vissza Angliába. Kortársai közül csupán egy öz­vegyasszonyt talált, ismerősei, roko­nai meghaltak, s ő kezdetben megle­hetősen egyedül érezte magát, talán meg is bánta, hogy elhagyta Angliát. A munkában talált vigaszt. Átdolgoz­ta bátyja ködmegfigyeléseinek táblá­zatait és kiadásra előkészítette. A ka­talógusért a Csillagászati Társaság 1835-ben aranyéremmel tüntette ki. Amikor az európai tudósvilág tag­jai értesültek Caroline hazaérkezésé-74

Next

/
Oldalképek
Tartalom