Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Megnyílik a csillagok világa. William Herschel
hatalmas gerendaszerkezet készült. Műhelymunkáit Herschel háza közelében, egy pajtában végezték, a faállvány egymáshoz tartozó részeit erős vaspántok és csavarok tartották szorosan. Az egész kör alakú talapzaton nyugodott, amely az alatta levő téglapályán vasgörgőkön elfordulhatott. Az óriási tubus, mint valami megdöntött hajókémény, csigasorokon függött. Kötelekkel, csigasorokkal lehetett a csövet emelni és a talapzat elfordításával irányítani. A megfigyelő fent a magasban, a cső torkolatánál ülve „obszervált”. A hordszékben ülő csillagászt csigasorokkal emelték fel a magas, nem veszélytelen munkahelyre. A csillagász és a köteleket stb. kezelő segédszemélyzet rézlemezből készült hallójáraton tudott beszélgetni. A másodtükröt 1789-ben helyezték el a csőben. Herschel először a Szaturnuszt vette szemügyre, felfedezte a hatodik, majd a hetedik holdat. A Londonból kivezető országút mentén az úri hintók és postakocsik megálltak és az utasok megbámulhatták az égnek meredő építményt, s a látvány hatására a kocsik utasai 20 mérföldön át egyébről sem beszéltek, mint a 20 m magasba nyúló óriásteleszkópról. Herschel távolról sem volt megelégedve az óriásműszerrel. Az a legkisebb szellőre mozogni kezdett, a tükör, csekély hőingadozás hatására is zavaros képet adott, csak a leghidegebb, szellőmentes éjszakákon lehetett használni. Az óriás faépítmény sem bizonyult ideálisnak, a gerendák vetemedtek, a kötelek nyúltak vagy összehúzódtak, a tükör deformálódott, s ezért az óriástávcsövet csak ritkán használták. 52. ábra. Herschel óriástávcsöve Bronztükrét gyakran kellett utánfényesíteni, ami újabb fáradozással, kényelmetlenséggel járt. Le és fel kellett szerelni, ami napokig tartó időkiesést jelentett. Ha az óriástávcső nem is vizsgázott kitűnően, Herschel hírét mégis az terjesztette el legjobban. Sokan azért utaztak Angliába, hogy a távcsövet megnézzék. Gazdája már réges-rég elhanyagolta, nem használta, amikor még mindig érkeztek látogatók Sloughbe a távcső megtekintésére. Magyarok is meglátogatták Herschelt. A két gróf Teleki-fivért Herschelék ebédre is vendégül látták. Egy alkalommal Vay Miklós báró látogatott el Herschelékhez; ő azért járt kint Angliában, mert a Selmecbányái Bányászati és Kohászati Akadémia részére mérő- és demonstrációs műszereket vásárolt (róla később). Herschel halála után a világhírű óriástávcső 17 évig állt használatlanul, eső, hó, jég, hideg és forróság pusztította. Később fia, John leszereltette. Az óriástubust a kertben a földre fektették. A hagyomány szerint a csőben a család tagjai pikniket rendeztek. Lehet, hogy valóban 71
