Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Megnyílik a csillagok világa. William Herschel
50. ábra. Hersehet tükörcsiszoló gépe vével dolgozott. Éjfél után 1 óránál tovább nem bírtam, lefeküdtem, ö tovább kint maradt, s ezen az éjszakán négy addig ismeretlen körfoltot fedezett fel és adatait a katalógusba bevezette. Távcsöve az udvaron állt, mert - Herschel úgy magyarázta — jó, ha a műszer minden egyes része felveszi a környezet hőmérsékletét, szabadban a távcső sokkal jobb, nyugodtabb képet ad, mintha fűtött helyiség ablakán át néznék vele az eget. Caroline elmesélte Záchnak, előfordult az is, hogy William nemezcsizmája lefagyott a talajra. Volt egy mérsékelten fűtött helyiség, ahova néha rövid időre behúzódott, kissé átmelegedett és folytatta a szabad ég alatti obszerválást. Herschel évek óta - írta Zách — minden derült éjszakát a szabadban tölt, erős testalkatú, jól felöltözik és igaz, ami igaz, Herschelt a csillagokon és műszerein kívül semmi sem érdekli.” Az elért eredmények, vonzó egyénisége dacára működését sokan nem nézték jó szemmel. Ebben része lehetett annak is, hogy német volt. A Royal Societyben sem lelkesedett mindenki érte. Nevil Maskelyn (1732- 1811) királyi csillagász, a világhírű Nautical Almanach megindításának (1767) kezdeményezője, jeles tudós sem rejtette véka alá nézetét. Herschelt műkedvelőnek tartotta, a csillagok távolságának megbecslésére kidolgozott módszerét „fantazmagó-51. ábra. Herschel távcsöve 69
