Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A világ harmóniája
Az elméleti csillagászat történetének egyik legnagyobb alakja Johann Kepler (1571 — 1630). A távcső történetébe a róla elnevezett, lencsés, fordított állású, valódi, kivetíthető képet adó messzelátó feltalálásával írta be a nevét. A württenbergi Weilben született. Apja kötekedő, kalandkereső, megbízhatatlan, felelőtlen férfi volt, családjával nem sokat törődött. így a gyerek hányatott életet élt. Az apa zsoldoskatonaként szolgált, néha még feleségét is elvitte a hadjáratba, nem törődve azzal, hogy az otthonhagyott gyerekkel mi lesz. A török háborúk idejében az osztrák császár és magyar király szolgálatában a magyarországi hadszíntéren nyoma veszett. Kepler nagyapja, Weil városának polgármestere, unokája sanyarú sorsát látva, a fiút kiemelte lehetetlen környezetéből és teológiai iskolába adta azzal az elképzeléssel, hogy majd pap lesz belőle. Az ifjú Kepler azonban szívesebben foglalkozott matematikával és csillagászattal, mint a teológiával. Olyan gyorsan haladt ezekben a tudományokban, hogy híre ment, és meghívták a grázi egyetemre a kozmográfia tanítására. Kezdetben a naptárreformmal foglalkozott, s megállapította, hogy a Gergely-féle naptár hosszú időre kielégíti az igényeket; ezzel a katolikus körök rokonszenvét és a protestáns hittudósok rosszallását vívta ki magának. Madách: Az ember tragédiája c. mű Kepler-jelenetében is szereplő Müller Borbálát 1597-ben vette feleségül. Ferdinánd főherceg kormányzóságának megkezdése után azonban nem maradhatott Grazban. 1598-ban Magyarországra ment, ahol Szenczi Molnár Albert feljegyzése szerint egy dunai átkelés alkalmával majdnem beleveszett a folyóba. Kepler emberi és tudományos pályája izgalmas regénytéma, ezúttal elég annyi, hogy II. Rudolf osztrák császár, magyar és cseh király, a nagy alkimista, asztrológus és mechanizmusokkal bíbelődő uralkodó meghívására Prágába került, ahol néhány hónapra az ott megtelepedett Tycho Brahe „számszolgája” lett (ahogy ezt ő maga mondta). A nagyvonalú, parancsoláshoz szokott és költekező Tycho és a szerény Kepler közt barátságról szó sem lehetett. Tycho évtizedeken át végzett megfigyeléseinek jegyzeteit sem engedte át munkatársának használatra. Mégis, Tycho halála után a „főnökétől” rámaradt feljegyzéstömeg tette lehetővé híres törvényei megfogalmazását. Röviden néhány szót ezekről a megállapításokról. 1. A bolygók nem az addig tökéletesnek hitt, és Kopernikusz által elfogadott körpályákon, hanem ellipszisen mozognak, az ellipszis egyik gyújtópontjában a Nap áll. (A 27. ábrán látható ellipszis erősen torzított.) Világképéről, de nem az ellipszispályákról, modellt is készített (28. ábra). 41 A VILÁG HARMÓNIÁJA
