Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Galileo Galilei

foglalkozott. Minden bizonnyal a szabadesés tanulmányozását is ballisztikai érdeklődésből kezdte.

A fiatal Galilei 19 éves korában (1583-ban), hagyomány szerint, a pisai dóm öröklámpájának lengését figyelve fedezte fel az ingalengés egyidejűségét, izokronizmusát, vagyis azt, hogy az inga lengései akár tágak vagy szűkek, gyorsak vagy lassúak, mindig azonos lengésidejűek. Lehetséges, hogy valóban az öröklámpa lengésének figyelése útján jutott e következtetésre. Ehhez persze olyan óra kellett, amivel a rövid ideig tartó ingást figyelni lehetett. Elképzelhető, hogy vízórából kicsepegő víz cseppjeit számolta, vagy számoltatta, vagy ahogy a hagyomány tartja, saját érverését figyelte. A nagy Huygens később, Hollandiában, matematikai elemzéssel kimutatta, hogy csupán egészen szűk lengések esetén izokron az inga lengése. Ugyanő fedezte fel, hogy az egyidejűséget azzal lehet elérni, hogy az inga cikloisvonalon jár. Ez az idő azonban egyelőre távolinak látszott.

Galilei a matematika bűvöletében felhagyta orvosi tanulmányait, és 1585-től a szülői házban élt négy évet. Apjához tudósok, muzsikusok, művészek jártak, társaságukban művelődött, csiszolódott. Kísérletezett, az úszás törvényének arkhimédészi szabályait tanulmányozva 1586-ban jutott a hidrosztatikai mérleg feltalálásáig. Mérlegével mérni tudta szabálytalan alakú szilárd testek fajlagos tömegét (fajsúly).

Apja és annak befolyásos barátai segítségével 1588-ban a pisai egyetemen katedrát kapott, ezzel érdekes fordulatként professzorként került vissza arra az egyetemre, amelyet hallgatóként hagyott el. Matematikát

tanított, három évre szerződtették. Első előadását 1589. november 12-én tartotta. Pisában került kezébe Kopernikusz De Revolutionibus Orbium Coelestium c. műve, amelyet a kortársak szerint egyvégben, éjjelnappal olvasva vett át. Lehet, hogy így történt, annyi azonban bizonyos, hogy egyetemi előadásaiban soha nem tért el a ptolemaioszi világképtől. A „szférák” előadása közben mindig azt magyarázta, hogy a Nap kerüli meg egy esztendő alatt a Földet. Pisai évei alatt végzett tanulmányait De motu antiquiora (régebbi írások a mozgásról) címen foglalta össze, s az abban kifejtett nézeteit később más írásaiba beépítette.

Befolyásos barátok, ismerősök révén a pisai szerződése lejártával, főleg Guidobado del Monte kardinális hathatós támogatásával sikerült a velencei köztársasághoz tartozó Padova egyetemén katedrát kapnia. Négy évre szerződtették, 1592 szeptemberében. Első előadását 1592. december 7-én tartotta meg.

Galilei életútját, tudományos tekintélyének folytonos növekvését időbelileg nem követhetjük, nagyon messzire kellene kitérni ehhez, kitűnő könyvek szólnak róla. Ezúttal csupán a távcsővel kapcsolatos tevékenységéről, csillagászati kutatásairól emlékezünk meg röviden.

Padovai működése alatt gyakran átrándult a közeli Velencébe, ahol a város nagyuraival jó kapcsolatot tartott. Gyakran kérték ki véleményét egy és más műszaki dolgokban. A középkorban alapított velencei Arsenal a hadsereg és a haditengerészet ipari bázisaként működött. Galilei gyakran járt a nevezetes üzemben, ahol gályákat, ágyúkat, kézifegyvereket, lőszert gyártottak. (Ma is műkö-30