Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Galileo Galilei

lettien zseniális elme lett volna képes kizárólag elméleti alapon távcsövet szerkeszteni. Minden bizonnyal így van. Legvalószínűbbnek látszik tehát az, hogy különféle csiszolatú lencsék egymás mögé-elé rakásával, próbál­gatással találták fel a távcsövet. Bizo­nyos, hogy Hollandiából a világ min­den részébe eljutott messzelátó óriá­si karrierje a XVII. században kezdő­dött. GALILEO GALILEI 4 f A fizika- és csillagászattörténet egyik legnagyobb alakjáról, az olasz Galileo Galileiről (1564- 1642), működéséről, hatásáról, moz­galmas életéről könyveket, tanulmá­nyokat, színdarabokat írtak. A távcső alkalmazásának és elterjesztésnek ugyancsak nagy alakja. Nem őt te­kintjük ugyan a távcső feltalálójának, sőt még legelső alkalmazójának sem, de bizonyos, hogy a legeredménye­sebb távcsöves csillagászati kutatáso­kat ő végezte, s ezzel magasan ki­emelkedett a kor tudósai közül. Élete aránylag szűk területen zajlott, izgal­mas eseményekben bővelkedett, va­lóban kész regény. 1564. február 15-én született Pisá­ban; szülőháza ma is áll, a ferde toronyhoz Pisába zarándoklók, köz­tük sok magyar is, gyakran láto­gatják. Édesapja, Vincenzo Galilei (1520- 1591), aki jómódú posztóke­reskedő volt, és műkedvelő zeneteo­retikus, igyekezett gyerekeinek jó ne­velést adni. Hősünk édesanyja, Giu­lia Ammannati Pesciából szárma­zott; rokonai közt előkelő firenzei vá­rosi tisztségeket viselő polgárok, ne­ves orvostudósok voltak. Emlékeiket feljegyzések, ódon síremlékek címe­rei és feliratai őrzik. A család, romló anyagi viszonyai miatt, 1574-ben átköltözött Firenzé­be. Itt, a nagyhercegi udvar árnyéká­ban jobb keresetet remélhettek. Az ősök emléke is vonzotta a családot Firenzéhez, a Santa Groce templom­ban látogathatták az egyik ős, a nagy­hírű „MAGISTER GELILAEUS DE GaLI- laeis” orvostudós síremlékét (Mi­chelangelo sírja közelében van), aho­vá azután hősünk is került. Firenzében a fiatal Galileo kolos­tori iskolában tanult, egyes kutatók szerint rövid ideig szerzetesnöven­dék volt. Tizenhét éves korában, 1581-től a pisai egyetemen orvostu­dományt tanult, nem a saját, hanem apja szándékának megfelelően, aki ily módon látta a fiú anyagi jövőjét meg­alapozva. . Hősünk az anatómiát nem kedvel­te, helyette matematikát tanult, ami­nek apja nem nagyon örült, de végül is belenyugodott. Tanítója, Ostili­­on Ricci építész a tervezéshez szük­séges gyakorlati matematikai ismere­tekre oktatta, de érdekelte a balliszti­ka is, amivel később Galilei is sokat 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom