Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Néhány szó a fénytörésről

16. ábra. A fény teljes visszaverődése üvegszálban közé tartozott, aki kísérletezett, ter­mészetmegfigyeléseket végzett, is­merte a nagyítóüveget, a robbanó sa­­létromos keveréket, hitt a bölcsek kö­vében, amely meghosszabbítja az éle­tet és a nemnemes fémeket (vas, ólom) nemessé, arannyá alakítja. Az alkímiában akkor - és még sokáig - mindenki hitt. Ferences barát volt, kortársai, érdekes kísérleti bemutatá­sai miatt „Doctor Mirabilis”-nek, csodálatos doktornak nevezték. Meg­figyelte, hogy a nagyítóüveg mozga­tásával hogyan változik a kép. Neki tulajdonítják a szemüveg feltalálását. Egy lengyel vagy talán német szer­zetes, Vitello 1535-ben, Nürnberg­­ben megjelent Beszélgetések az opti­káról c. könyvében gömbtükröt, gyűjtőlencsét ábrázoló képeket mu­tatott olvasóinak. Egyik illusztráció­ján tükörbe néző alak látható fordít­va. Egy ugyancsak optikai könyve 1572-ben, Baselben jelent meg. Az üveget régóta ismeri az ember. Ókori sírokból művészien megmun­kált üvegtárgyak kerültek elő, a ró­maiaknak egész manufaktúráik vol­tak. Eredete nem ismeretes. Régi mendemonda szerint föníciai hajósok a tengeri fövenyen rakott tüzüket mészkő- és szódadarabokkal vették körül, és a homok (kvarc), a szóda és a mészkő összeolvadásakor üveget kaptak. Aligha valószínű, hogy usza­dékfával, rőzsével rakott tábortűz olyan meleget adott volna, amiben az üveg megolvad. Akárhogyan is volt, az üveget már az egyiptomiak ismer­ték, fújni, hajlítani, csiszolni tudták. Egyes kutatók feltételezik, hogy opti­kai irányzóeszközeik is voltak. Abból gondolják, hogy a piramisok alapéleit nagy pontossággal mérték be, ami zsinórok kifeszítésével aligha volt le­hetséges. Ilyen optikai eszköznek azonban nem akadtak nyomára, a mozgalmas falfestményeken sem tű­nik fel, pedig azokon a méhészetet, nádaratást, csónakkészítést és még sok más műveletet ábrázoltak. Néró császár a cirkuszi játékokat smaragdmonoklin át nézte, minden bizonnyal a tűző naptól óvta szemét. Az egyiptomiak bányászták a sma­ragdot, de Európában csak Amerika felfedezése után vált ismertté; addig nagyon ritka volt. Néró smaragdja talán „plánparalel” (párhuzamos sí­kokkal határolt) egyiptomi kő volt. Egy XIV. századi freskón szem­üveggel olvasó szerzetes képe látható, egyetlen lencséből álló látásjavító eszközt tart a kezében. Korán felbuk­kant a kétlencsés szemüveg is, ezért természetesnek kell tartanunk, hogy a legelső távcsőkészítők szemüvegké­szítők voltak. Nézzük meg, hogyan működik a sik­­domború és a síkhomorú lencse. A „su-24

Next

/
Oldalképek
Tartalom