Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

A csillagászkirály

mondták - ezt nem igazolja. Egy Rothmann nevű német matematikus kimutatta, e felfogás azért nem helyes, mert az ágyú és a lövedék egyformán részt vesznek a Föld mozgásában, a golyót tehát bármely irányban lövik ki, a lőtávolság ugyanaz marad. Ez egyébként az ún. „Galileiféle relativitás” egyik bizonyítéka is. E kérdéssel részletesen Newton foglalkozott.

Tycho „tudománygyára”, „kutatóintézete” a pártfogó Frigyes halála után válságba jutott. Az új király, ív. Keresztély nem érdeklődött a tudományok iránt, és az anyagi támogatást beszüntette. Tycho ezért elfogadta ii. Rudolf magyar és cseh király, osztrák császár meghívását és elköltözött Prágába. Műszereiből csak a kisebbeket vihette magával, az óriási kvadráns pl. helyén maradt. A szigetlakok, akik nem szívesen fizették Tychónak az adót, fölényes természetét sem kedvelték, a csillagászkirály távozása után a műszereket szétverték, a nagyszerű épületeket földig elhordták, alapfalait ma régészek ássák ki.

A Prága közelében levő Benatek (ma Nőve Benatki) lett Tycho és „számszolgája”, Kepler új otthona. Együttműködésük — mert barátságról nem lehetett szó — nem volt felhőtlen. Kepler pl. hiába kérlelte gazdáját, adja át használatra a Mars bolygóról végzett megfigyeléseit, nem kapta meg, s csak később, Tycho halála után használhatta fel azokat.

Egy jellegzetes példa arra, hogy milyen bonyolult eljárással dolgoztak akkoriban:

Az égitestek rektaszcenzióját a következőképpen próbálták meghatározni. Az égi egyenlítői rendszerben,

13. ábra. Tycho portréja egykori festményről

14. ábra. Tycho kvadránsa Prágában (A szerző felvétele)

21