Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Ma és holnap. Műanyag és higanytükör
több fényt gyűjt össze, mint a kicsiny, az atmoszféra rétegeinek egyenlőtlen felmelegedése és lehűlése következtében a kapott kép nyugtalanná vált, a fény pillanatonként eltérült a változó sűrűségű levegőben. Az eltérés nem zavarna, ha mindig azonos vagy szabályosan ismétlődő lenne, de sajnos az egyenlőtlen átmelegedés következtében a vizsgált objektum képe vibrálóvá válik. Épp ezért telepitik az obszervatóriumokat magaslatokra és szorgalmazzák a ballon- és űrteleszkópok fejlesztését; ma már látjuk, hogy obszervatóriumot a sztratoszférába és az űrbe is lehet telepíteni. A kutatás a légköri zavarok elhárítására az egész világon folyik. Ausztráliai kutatók tíz év munkájával megállapították, hogy a légkört olyan szerkezetűnek tekinthetjük, mint ami cellákból áll össze, és az egyes cellákban a levegő egyenletesen hévül fel vagy hűl le, vagyis úgy viselkedik, mintha tökéletesen átlátszó burokban mozdulatlan lenne. Ennek a levegőoszlopnak az átmérője csupán 15 cm, de ilyen kis teleszkópot nem érdemes készíteni, ezért a Sidney egyetem asztrofizikusai két, egyenként 15 cm átmérőjű tükröt ügy függesztettek fel egymástól 11,5 m távolságra, mintha egy 11,5 m átmérőjű tükör két, egymással szembeni szegélyei lennének. Az ilyen felállítással jó tapasztalatokat szereztek, azért tervezték 11 db tükörrel működő távcsörendszer megépítését. Remélik, hogy a tükrök helyzetének elektronikus vezérlésével a nyert közös gyújtópont, ill. gyűjtósík éles lesz, és felvilágosítást adhat a Naphoz hasonló állócsillagok esetleges bolygórendszerének létezéséről, a rendszer szerkezetéről és a tagok struktúrájáról is. MÜANYAGÉS HIGANYTÜKÖR Egészen új elgondolás szerint a tükör készítésére üveg helyett vékony műanyag lapot, fóliát is lehet majd használni. Feltételezik, hogy a rugalmas fólia fényvisszaverő réteggel bevonva alkalmas lehet gömbtükörként való használatra. Sűrített levegő vagy vákuum hatására a műanyag fólia domborodik-homorodik, a tükör gyújtótávolsága tehát változtatható (lesz). Minthogy az gömbhéj, .és nem a szükséges paraboloidalak, ezért kiegyenlítő optikára is szükség lesz. (A kísérletek napjainkban még folynak, átütő sikerről még korai lenne beszélni.) Több reménnyel kecsegtet a higanytükör esetleges használata, bár nem űj gondolat. Még századunk első évtizedében, 1908 - 1909-ben, az amerikai John Hopkins egyetemen, R. W. Wood professzor kezdeményezésére, tükröző higanyfelület optikai tulajdonságait kezdték vizsgálni. Megállapították, hogy egy kerek edényben levő higany felülete az edény forgatása közben fellépő centrifugális erő és a mindig jelenlevő gravitáció hatására paraboloidalakot vesz fel. Ha pl. egy 50 cm átmérőjű higannyal telt edényt forgattak, 12 1/min fordulatszám esetén a higany felülete olyan homorú tükröt képezett, amelynek gyűjtőtávolsága 4,5 m volt. A kísérletek alatt kialakult higanyfelülettel mint víztükörrel, meglepően éles felvételeket tudtak készíteni. Például az egymástól 5 szögmásodpercre levő kettőscsillagok a kapott fényképen egymástól jól elkülönültek. Minthogy a századeleji villamos 156
