Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

A Palomar-hegyi „ötméteres"

101. ábra. Az „ötméteres” megfigyelöfülkéje

munkával újrapolírozták, majd az egészet alumíniumozva visszaszerelték. A művelet fél évig tartott.

Hogyan látja a hivatásos csillagász a nagy műszert, és mit érez észlelés közben (101. ábra)} Olvassunk el Maarten Schmidt, amerikai csillagász élménybeszámolójából néhány sort:

„Amikor ott kucorog az ember a 200 hüvelykes távcső megfigyelő kalickájában, a távcső forog, s a csillagok mozognak, ez az egész romantikus, gyönyörű, csodálatos, de másrészt kényelmetlen, fárasztó, zsibbasztó és az ember el is álmosodik.” Ha Schmidt nem is volt szerelmes a távcsövekbe, legalább otthon érezte magát közöttük. „A 200 hüvelykes távcsőnek már a látványában is van valami mélységesen megragadó. Van benne valami. Az észlelés minden nagy teleszkóppal valójában egy kaland, még ha nem is mindig élvezzük, hanem inkább aggódunk, hogy valamit elfelejtettünk, vagy rosszul csinálunk.” (Timothy Ferris: A vörös határ, 137. oldal)