Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Emlékezés a régiekre

merte a beesési merőleges fogalmát. Al-Sirazi (az 1300-as években élt, 1330-ban halt meg) perzsa volt, arab nyelven írt, a szivárvány keletkezését próbálta megmagyarázni.

Ezek a régi tudósok jól ismerték az üveget, tudták, hogy olvasztani, csiszolni, fújni lehet. Talán a patakmederben görgetett kavicsok alakja hívta fel figyelmüket az üveg csiszolhatóságára. A csiszolás műveletét már az ókorban is gyakorolták. Azt is tapasztalták, hogy a csiszolt kvarcfelület homályos marad és csak nedves, finom ásványi porral tudták fényesíteni (polírozni) (5. ábra).

Valószínűleg a borostyánkövet is ily módon munkálták meg. Schliemann Trója feltárásakor i. e. 2300- ból való csiszolt lencséket talált. A csiszolt felületeket vas-oxiddal (Fe203) fényesítették, amit a mai napig használnak „polírrúzs” néven. Szabályos alakra csiszolt, polírozott lencseleleteket annak idején sebesen forgó orsóra ragasztva köszörültek, fényesítettek. Az esztergapad kezdetleges változatát már ismerték az ókorban, ilyen készülékeken lencsét is csiszolhattak.

Ókori írók csiszolt lencsék optikai tulajdonságairól nem írnak, talán azért, mert ezeket csupán ékszerként viselték.

Sok, kvarcból köszörült lencsét találtak az Alpokban (ahol a kvarc mint hegyikristály ismeretes) és a Földközi-tenger vidékén.

Egy XVI. században élt lengyel (talán német) csillagász, Vitello felfedezte a teljes visszaverődés jelensé-5. abra. Hegyikristály-csiszolatok

6. ábra. Kvadráns a pragai Clementinumban (A szerző felvétele)

gét, ami 600 év múlva a száloptika kidolgozását tette lehetővé.

Szögek mérésére optika nélküli műszereket — ilyen pl. a kvadráns (6. ábra) - használtak, amelyekkel a delelő égitestek horizont feletti magasságát és egymástól való távolságát mérni tudták.