Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Korforduló

/

KORFORDULÓ

% Г

A XVI. században a világszemlélet, világkép alakulásában korfordulót élt át az emberiség. Új világkép, új csillagászat alakult. Előbb csak a tudósok szobáinak csendjében, azután kint a világban is megindult a nagy átalakulás folyamata; szellemi földrengés rázta meg a világot. Miről is volt szó?

Az emberiség évezredek óta élt abban az ideológiában, hogy Földünk a világ közepe, a körülötte levő „szférákban” kering a Hold, a Nap, a bolygók, az egész csillagvilág. Ebből következően az ember is központi helyet foglal el a világban, azaz az egész világ őérette van.

Az ókor tudósai, Arisztotelész, Platón, Ptolemaiosz leírták, milyen is a világ képe. Komoly, nagy tanulmányok bizonyítják, hogy mennyire elmélyülten foglalkoztak az ég jelenségeinek vizsgálatával. Az általuk leírt világkép sokáig az egyház álláspontjainak is jól megfelelt, s el sem tudták képzelni, hogy más lehet a világ, mint amilyennek látszik. A fa- és rézműszerek, irányzókészülékek mérési pontossága — pontatlansága - csak támogatta ezt a világfelfogást.

A XVI. század elején, a távcső feltalálását megelőző században vagyunk, amikor egy lengyel tudós évtizedes munkálkodás után hatalmas könyvet írt, amely a lavinát megindította.

Nikolausz Kopernikusz (1473- 1543) 1543-ban megjelent nagy művében, a De revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásairól) c. korszakalkotó munkájában kortársai előtt kifejtette számukra meghökkentő új elméletét a Naprendszer szerkezetéről és tagjainak általa feltételezett mozgásáról. Ezzel nemcsak a világképet, hanem a világnézetet is forradalmasította. A világképet azért, mert új módon ábrázolta a Naprendszert; a világnézetet pedig azért, mert „helyére tette” a Földet és az embert a világmindenségben.

Krakkóban tanult; akkor természetesnek tartották, hogy az egyetemen asztrológiát is előadtak. Nem tudjuk, látta-e a fiatal Kopernikusz azokat a pazarszép műszereket, amelyeket Bylica z Olkusza Marcin (II- kus Márton néven is emlegetik) Mátyás halála után Budáról Krakkóba mentett át.

Egy gazdag kanonok halála után nagybácsija, Watzelrode püspök „kijárta”, hogy az elhunyt kanonok jövedelmét Kopernikusz kapja meg azzal a feltétellel, hogy tanulmányai végeztével egyházi szolgálatba lép, de nem szentelik pappá. Kopernikusz azután tíz évig tanult Bolognában, Padovában, Ferrarában, elsősorban orvostudományt és egyházjogot. Nem avatták orvosdoktorrá, jogi doktorátust szerzett. Hazatérve káptalani orvosi tisztséget töltött be, szabad idejében csillagászattal foglalkozott.

14