Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
I. rész. Az élelmiszerek előállítása és forgalma a feudalizmus korában
76 AZ ÉLELMISZERIPAR A FEUDALIZMUS UTOLSÓ SZAKASZÁBAN. . . szállították Pestre, Budára, Székesfehérvárra, Csák várra és Tatára. Budai hegemóniájukat csak 1848-ban törte meg egy budai „élesztőgyáros”, aki naponta tudta házhoz szállítani a pékeknek a friss élesztőt. A cukorgyártás A cukrot a XVJII. századot megelőzően kizárólag a melegégövi növényként ismert cukornád levéből állították elő. Már a török korban is ismert Magyarországon is, de ekkor még drága, ritka csemegének számított. Ételek, italok édesítésére sokkal inkább a mézet használták. A gyarmati ültetvényeken kibontakozó tömegtermelése tette a XVIII. század folyamán olcsóbbá, s egyre szélesebb tömegek fogyasztási cikkévé. Gyártásánál a levágott, vastag és hosszú nádszárakat összezúzták, a belsejéből nyert édes nedvet pedig főzéssel besűrítették, s nagy, barnás színű tömbökben kikristályosították. Az így kapott nyerscukrot lisztté őrölve hordókban szállították Európába, ahol további finomítás után használták fel. A nádcukrot — korabeli magyar elnevezéssel nádmézet — többnyire a hamburgi finomítókból kapta Magyarország. Amikor ennek szállítási útvonala az osztrák örökösödési és a hétéves háború következtében bizonytalanná vált, előtérbe került egy, a Habsburg-birodalmon belül felállítandó cukorfinomító gondolata. A feltételeket ehhez Trieszt és Fiume tengeri kikötővé történt kiépítése adta. Amikor a XVIII. század elején ez megtörtént, már felvetődött a terv, hogy a kikötőkön keresztül szállítható nyerscukor feldolgozására üzemet létesítsenek, megvalósítására azonban csak a hamburgi szállítások bizonytalanná válásával került sor. 1749-ben egy antwerpeni cég képviselői engedélyt kaptak trieszti kereskedőtársaság alapítására Urban Arnoldt és társai néven. Ez a kereskedőtársaság 1752-ben részvénytársaságot alapított egy fiumei cukorfinomító üzem felállítására. 2000 db 1000 forintos részvény kibocsátását tervezték, ennek mintegy egynegyedét a kincstár vette át. Az üzem 25 évre kizárólagos jogot kapott a cukorfinomításra — Cseh- és Morvaország kivételével —azonkívül vámkedvezményt a behozott nyerscukorra. A külföldi finomított cukor behozatalát pedig magas vámokkal nehezítették. Az ekkor még osztrák fennhatóság alatt álló Fiumében felépített üzem 1760- tól kezdett nagyobb mértékben termelni. Ekkor 5—6 ezer mázsa finomított cukrot gyártott. Ez a mennyiség a század végéig 15—20 ezer mázsára emelkedett, s 300—700 ember dolgozott az üzemben, amely 3—15% osztalékot fizetett részvényeseinek. A finomítás az egykorú leírás alapján úgy történt, hogy a nyers cukorlisztet feloldva mészvízzel és marhavérrel felfőzték, a habzó szennyeződést leszedték, majd leszűrték. Ha nem volt elég tiszta, az eljárást többször is megismételték. Az így derített oldatot azután szálasra főzték, azaz addig, míg az elcsöppentett lé a levegőn kihűlve szálat nem húzott. Végül langyossá hagyták hűlni, s utána
