Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 577 amely az osztrák jövedéknél már korábban alkalmazott Fáik—Wenusch-féle termikus disszociáción alapult. Ez teremtette meg a nikotex gyártmányok bevezetését. és bár a szerződés eredetileg 1940-ig szólt, a nikotex gyártmányok forgalmazása több évtizedig tartott. A dohánygyárak tevékenységéhez kapcsolódik az is, hogy a magyar dohányjövedék megvásárolta a Bigot, Schärfe & Co. (Hamburg) cég 1926. évi szabadalmi bejelentésén alapuló nikotingyártási eljárást. A nikotinüzem 1929-ben a Debreceni Dohánygyárban kezdte meg működését, és 1968-ban szűnt meg. Az eljárás hasznosította az addig értéktelen dohánymelléktermékeket és -hulladékokat. Később külön e célra termesztett kapadohányt is felhasználtak a gyártás alapanyagaként. Bár növényvédelmi célra az évi 50—70 ezer kilogramm nikotin kiválóan alkalmazható volt, gyártásának megszüntetését jövedelmezőségi okok és a szintetikus szerek elterjedése indokolta. A felszabadulás utáni fejlődés Az irányítás változásai A felszabadulás után a dohányiparban először a gyárakban indult meg az élet. Az első hónapokban a gyárak zömmel a szovjet csapatoknak termeltek, de 1945-ben. a Dohányjövedéki Központi Igazgatóság újjáalakulása után, sorra átadták a gyárak igazgatását. A kormány 105/1948. számú határozatával megszüntette a dohányjövedék pénzügyi igazgatását, és 1949. jan. 1-től nemzeti vállalatokat hozott létre. A dohánytermesztés a budapesti és (debreceni székhelyivel) a Tiszántúli Dohánybeváltó Nemzeti Vállalat irányítása alá került. Ezek közvetlen felettes szen e a Dohánytermesztési Ipari Központ lett. A gyárak összefogására Dohánygyártó Ipari Központ létesült. Ez a szenezet csak rövid ideig létezett, 1950-ben a dohányipar a Könnyűipari Minisztériumon belül főosztályi szen'ezetben működött, 1951-től az Élelmezési Minisztérium, 1952-től pedig az Élelmiszeripari Minisztérium felügyelete alá került, és mint Dohányipari Igazgatóság irányította az ipart. 1963-ban az iparigazgatóság kikerült a tárca közvetlen szenTezetéből, az egész ipar Magyar Dohányipar néven ipari nagyvállalattá alakult. A földművelésügyi és élelmiszeripari tárca 1967. évi összevonását követően, 1971. január 1-től 10 éven át tröszti szenezet irányította az ipart, amelynek központi apparátusát 1977-ben Debrecenbe telepítették. 1980-ban a tröszt is megszűnt, gazdálkodási funkciók nélkül elvi irányító-ellenőrző szenezetként másfél évre még Dohányipari Irodaként fennmaradt, 1982. január 1-től azonban teljesen önállósodtak a vállalatok. Jelentős változások következtek be a felszabadulást követő 35 év alatt a vállalati struktúrában is. A változó körülményekhez igazodva módosult a termeltető-fermentáló vállalatok szenezete, és gyakran változtak működési feltété
