Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
576 Dohányipar utal. Megkülönböztethetünk kézi, illetve gépi gyártást, továbbá szopókás, illetve szopóka nélküli cigarettát. A dohányvágat készítésének lényeges technológiai eleme a megfelelő nedvesítés, a levélfajták jó keverése és a vágás, amit már gépi erővel végeztek. A kézi gyártásban ekkor még egy nyitható csőbe szórt és tömörített vágat útján készült a dohánytörzs, amit a cső végére húzott papírhüvelybe toltak. Később a cső helyett egy kivágott és a munkaasztalra rögzített pergamenpapír idomot alkalmaztak, amelybe belesodorták a vágatot. A hüvelyen túlnyúló dohányszálakat ollóval levágták. Egy női munkás teljesítménye maximum 300 darab/óra volt. A hüvelygyártás gépesítve volt csakúgy, mint a szopókás hüvelyek gyártása. A kezdetleges Lanco típusú géppel a teljesítmény percenként 140—160 darab volt. A hüvelyek gépi töltésére kezdetben Müller-féle gépeket használtak, melyekkel percenként 110 cigarettás teljesítményt lehetett elérni. A szopóka nélküli cigaretták gyártására legáltalánosabban használt The United Cigarettes Machinery Co. gépek kereken 350 darab/perc teljesítménynyel működtek. A csomagolás a legfejlettebb a kőbányai gyárban volt, ott üzemelt a Molins 20-as, kétpályás csomagológép, amely óránként 50 ezer cigarettát csomagolt be, ebből azonban csak ez az egy volt. A csomagolás fejlesztése elsősorban a kommersz gyártmányokra irányult, a minőségi cigaretták csomagolása kézzel történt. Összevetésül érdemes megemlíteni, hogy az ország I. világháború előtti 22 gyárában dolgozó munkáslétszámból a megmaradt gyárakra jutó létszám 8845 főt tett ki, ami 1924-re 5135 főre csökkent. Ez főleg a nőket érintette, mert míg a cigarettagyártás és általában a gépesítés fokozódásával a férfi munkaerő iránti igény kissé nőtt, a munkaigényesebb szivargyártás csökkenése a nődolgozók létszámának felét feleslegessé tette. Az 1930-as években a gyártási profilokban átrendeződések következtek be. Egerben a szivargyártás jelentős csökkenése miatt fokozatosan áttértek a cigarettagyártásra, öt UM gépet állítottak üzembe, és 1938-ban már 96 millió cigarettát gyártottak. 1932-ben Sátoraljaújhelyen teljesen megszűnt a szivargyártás, évente 420—480 millió cigaretta és 400 tonna körüli cigarettadohány készült. Később (1943) Niepmann típusú csomagológép üzembe állításával korszerűsödött a gyár, a gépteljesítmény közel 190 ezer darab/óra volt. 1940-ben bővült a pécsi dohánygyár cigarettagyártó és -csomagoló kapacitása is, három Triumph típusú gyártógép és egy Niepmann típusú csomagológép beállításával. A Triumph gépek teljesítménye már elérte az 1000 darab/perc értéket. Legdinamikusabban Budapesten fejlődött a cigarettagyártás, de a pécsi gyár az 1943. évi 2,9 milliárd darabos össztermelésből már 722 millióval (25%) részesedett, emellett finompipadohány-termelése is túlhaladta a 600 tonnát. 1930-ban a lágymányosi gyárban is bevezették a szopóka nélküli cigaretta gyártását. Ugyanezen évben a dohányjövedék szerződést kötött az akkor alakult Nikotex Rt. alapítójával, Brázay Zoltánnal, hogy a Lágymányosi Dohánygyárban rendelkezésére bocsátott helyiségekben nikotincsökkentő eljárást vezet be,