Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
574 Dohányipar A gyártás termékszerkezete és a műszaki fejlődés A dohánygyárak az I. világháború alatt még teljes kapacitással dolgoztak, sőt egyes gyárakban jelentős fejlesztések is történtek, hogy a hadi megrendelések kielégíthetők legyenek. így például Pécsett 1913 és 1916 között szereltek fel dohányvágó, cigarettatöltő, dobozkészítő és dohánycsomagoló gépeket. Ugyanakkor például a sátoraljaújhelyi dohánygyárat 1914 őszén leállították, és helyiségeiben hadikórházat rendeztek be. Csak 1920-tól kezdődött — a gyár lendületesebb fejlődése érdekében — nagyobb arányú gépesítés. Mindenesetre meghatározó volt a gyártó ágazat helyzetére, hogy az ország 22 dohánygyárából 10 maradt a trianoni határok között: a 3 budapesti (lágymányosi, óbudai, Pest-terézvárosi), a debreceni, az egri, a pápai, a pécsi, a szegedi, a szentgotthárdi és a sátoraljaújhelyi dohánygyár. A háború utáni idegen megszállás is lassította a talpra állást, mert a Tanácsköztársaság leverésében részt vevő és az adott városokat megszállva tartó külföldi katonaság a gépek nagy részét leszerelte és elszállította (Debrecen, Pécs, Óbuda, Lágymányos). A gazdasági helyzet is megnehezítette a rekonstrukciót, pedig már 1921-től fokozatosan növekedett a dohányeladás, és nőtt a cigarettafogyasztás részaránya is. Ezért 1920 második felében Budapesten a Kőbányai Csomózott dohányok előkészítése gépi kondicionálásra Forrás: a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat fényképgyűjteménye
