Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 573 Asitagos dohány fermentálás Forrás: a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat fény képgyűjteménye Jelentős változást eredményezett a harmincas évek végén a Virginia dohány termesztésének meghonosítása, és vele együtt a mesterséges szárítás bevezetése. A szárítási kapacitás elégtelensége hosszú időn át gátolta e dohányfajta szélesebb körű elterjedését. Először amerikai eredetű, toronyszerű építményeket létesítettek, amelyekben közvetlen fűtési rendszerrel szárították a dohányt. Az első szárítótelepek a Duna—Tisza közén, illetve Heves megyében épültek (innen ered a Hevesi dohányfajta elnevezése is). Előrelépést jelentett a dohányfermentálás terén a fűtött raktárakban történő asztagos kiképzés, még jelentősebb volt a németországi tapasztalatok alapján bevezetett „gépi” fermentálás. Előnye abban mutatkozott, hogy rögzítette a világos színt, és egy órán belüli kezelési idő után bebálázhatóvá tette a dohányt. 1938-ban a debreceni dohánygyárban épült egy egyaknás fermentáló- (kondicionáló-) gép 2000 tonna idényteljesítménnyel. Ezt követően a nyíregyházi beváltóhivatal telepén létesítettek egy kétaknás, kétszeres idényteljesítményű berendezést. Ezzel országos viszonylatban a megtermelt dohányok mintegy 25%-ára volt elegendő mesterséges fermentálókapacitásunk, melyet nemcsak a Virginia, hanem más nagy levelű dohányainkra is alkalmazni lehetett.
